Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

19 mították. Nevezetesen az 1832/6-diki országgyűlésen sokat tett arra, hogy az úrbéri törvény megalkottassék. 1839 40-ben és 1843 4-ben minden reformkérdésben, különösen a protestánsok ügyében, a mely felekezethez ö tartozott, mindig a mérsékelt szabadelvűek élén állott. 1844 ben septemvirré neveztetett, az országos rendek pedig ugyanazon évben (1844 : I. t.-cz.) őt és Urményi Ferenczet «király és haza ügyében szerzett jeles érdemeikért és országszerte megismert hazafiúi szolgá-\ lataikért az ország szent koronájának őréül választották». Az országgyűlés berekesztése után, az akkori nádor József főherczeg ajánlatára, a ki őt kora ifjúsága óta különösen kegyelte, helytartósági tanácsossá, tartományi főbiztossági igazgatóvá és azzal együtt a m. k. helytartó tanács alelnökévé neveztetett ki s titkos tanácsosi méltósággal ruháztatott fel. Ennek folytán 1845 augusztus 15-én lemondott borsodmegyei administrátorságáról s érzékeny búcsúszavakkal vált meg szeretett szülőmegyéje közönségétől. Galícziában 1846-ban kitört a lázadás s tartani lehetett attól, hogy annak vihara Magyarország felső vidékeit is magával ragadja. Ennek meggátlása végett teljhatalmú kir. biztosnak br. Vay Miklóst küldötte ki a felség. Fáradozásának itt is óhajtolt sikere lön. Nemcsak József nádor fejezte ki iránta teljes megelégedését, hanem a felügyeletére bizott valamennyi vármegyétől is közhatározatból kifolyó jeleit vette a hálás elismerésnek, az említett megbízás bevégezte után pedig maga a király szintén teljes megelégedésének kifejezése mellett sajátkezűleg adta át neki a Szent István-rend közép keresztjét. A következő évben újra igénybe vették kipróbált erejét a szerencsétlen körülmények. 1847-ben éhínség 2*