Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

1() intézéséhez, mindinkább előtérbe lép és feltűnővé lesz egyéni kiválósága, szellemi ereje és képzettsége, szónoklatának varázsa s mindenkit megnyerő egész magatartása. Az országgyűlés bevégződése után ugyanis 1827 szeptember 22-én Zemplén vármegye főjegyzőjének neveztetett ki s még ugyanazon évi október 18-án egyhangúlag alispánnak választották a zempléni rendek. Nem volt ez könnyű, vagy épen mindennapi dolog az akkori viszonyok közt. Kitűnő tulajdonok nagy mértékével kellett bírnia annak, a kiben így összpontosult a választó nemesi rend bizalma. «Három körülmény van fiam ellen», így ír ez időben a fia sorsán aggódó édes anya. «míg ellenjelöltjeinek épen ez a szerencséjük. Először is az, hogy mágnás; a mágnásokban pedig nem igen bízik a nemesség, azt vélve, hogy a főurak mindenben csak az urakkal tartanak. Ötven alispán közt eddig csak egyetlen főúr van. Másodszor: Miklós még csak huszonöt éves; arra pedig még nincs példa, hogy ilyen fiatal embert állítottak volna valamelyik megye élére. Többnyire csak 40—50 éves férfiakat szokott érni ez a kitüntetés. Végre pedig az is igen nagy akadály, hogy fiam protestáns, a mi Magyarországban minden alkalommal igen nagy hátrány. Ha mégis megválasztatik, akkor teljesül rajta boldogult jó atyjának áldása: «légy kedves isten és emberek előtt!» Ez volt neki szokott mondása, mikor az élénk jószívű fiu valami örömet okozott neki. Nagyon megható azt látni, hogy kisebbik fiam Lajos, ki a gazdaságnál maradt, mint igyekszik egyengetni teljes erejéből bátyjának útját, mintha nem is volna ennél egyéb gondjuk ... Ez a szép testvéri szeretet és egyetértés annyival jobban esik nekem, mert igen ritkán látok ehhez hasonlót s szentül hiszem is, hogy az ég áldása fogja őket kisérni érte».