Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)
A ZEMPLÉNI ALISPÁNSÁG ÉS BORSODI ADMINISZTRÁTORSÁG IDEJÉBŐL1827—1845
tépték, öklözték, fojtogatták, haját szaggatták, egy szóval rútul megkínozták. A Fő Ispányra annyira rátódultak hogy miért nem Candidálta Zámorit, hogy az kíntelen vólt a" Szálából kimenni, de itt is utána rontottak, és végtére kíntelen vólt Zámorit a Candidátusok közzé tenni, vótumra ment a' dolog, és Zámori lett. A tatai járásban Fő Bíró lett Konkoli Sándor, a gesztesiben pedig Milkovits Antal. Ezzel az nap végi lett a restaurátiónak. 18-án. Az öszve törött asztalt és székeket újakkal váltották fel, de ezek is hasonló sorsra jutottak. A V. Szolga bírák között nagy vetélkedés vólt, különösen egy Balog nevűt nem candidált a Fő Ispány, a kit a többség akart. Újra ki kergették a Fő Ispányt a Szálábúl, és végtére is meg kellett Balognak lenni. A' felemelgetések, szorongatások, egymás letépése a legnagyobb mértékben vólt. Egy Huszár nevű, Al Szolgabirónak választatván, a mint még feltartatott, egy kortes megelégedetlenségének be bizonyításáúl a késével az atilladolmányának egyik szárnyát elvágta egészen. Egy más Bot nevű a 1 Fő Ispányt kezénél fogván, megrángatta, ezért Fiskális actiót kapott, de végtére bocsánatot nyert. Fő Fiskális is új lett, Kürti Aloizius. Mikor a táblabírák esketésére jött a dolog, az esküvés végett az asztalhoz már be mehettem. Szinte elkaczagtam, magam hogy a' Fő Ispány a' Statussal és az új, magistratussal térdig érő asztal mellett voltak, az öszve törött asztal tábláját, némely dirib darab székek maradványaira rakták és e' volt a Tábla. Egyébb aránt a n Fő-Ispány valóban példásan viselte magát a 1 részben, hogy igazán törekedett a pluralitást megtudni és a tagokat tisztán a szerint, nem pedig személyes tekintetek vagy mások complacentiájához alkalmaztatva confirmálta. A pozsonyi Administrator introductiója Július