Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)

AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA

62 AZ ECSF.DI URADALOM KS NYÍREGYHÁZA. udvari kapitányának, hogy kellő óvatosság alkalmazásával bontassa le az imaházat. Szaplonczay erre megjelent Nyíregyházán, magához hivatta a lutheránus papot, elmondta neki a tényállást, s rábirta. öt, hogy míg a körülmények kivánják, rejtőzzék el. Egyelőre pedig megparancsolta neki: «hogy az községnek beszéljen, mindennap tanítsa, s magának helyt keressen, hogy ha rájutnak, lehessen hová recipiálni magát, minden legkisebb eshető lármáról pedig tudósítsa.» Ez megtörténvén, az oratoriumot «eltörölte egészen». «Nehezen esett szegényeknek — írja Károlyinak — mert már szénát raktak alája. Az harangjokról semmi kérdés nem vala, el is rejtették magok között igen jól Az mesternek is megmaradhatását az főispán parancsolta, mivel semmi sincs felőle az parancsolatban. Megparancsoltam ellenben nékiek, hogy semmi könyörgést vagy praedikátiót, vagy akármely exercitiumot kemény büntetés alatt ne merészeilyenek, az temetést megteheti minden ceremónia nélkül». Ilyen szelíd és okos eljárás mellett a nyíregyháziak belenyugodtak a történtekbe. «Istennek hála mondja Szaplonczay — eleget biztatván, könnyen szenvedik már most, mert szeretik Excellentiádat!» Elmaradt tehát a lutheránus pap ünnepélyes kiűzése, mely után annyira vágyakozott a fényi plébános. A Nyíregyházára jött papok pedig «nagy szégyennel s testimonium nélkül, de bezzeg morgással oszlottak el onnat, mivel az törvényt csak tették, csinálták, miképen fogják az határbul s az egész vármegyéből kihajtani a pásztort, — e sem succedált az egri basának!» Vallás dolgában eszerint megtörtént már, a mit a helytartótanács kivánt. Ezalatt azonban valaki fölkiildötte Károlyi ama pátens-levelét, melyet a nyíregyházi