Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)

AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA

AZ ECSEDI UHADA1.0M ÉS NYÍREGYHÁZA. 53 vármegyékből jöttek, mindnyájan szabad költözési joggal fölruházott emberek, kik kötelezettségeiknek teljesítése után jöttek Nyíregyházára. Innét van, hogy egyetlen földesúr sem állott elő panaszszal. Különben lehetséges, hogy egyesek élvén törvényes jogukkal, hívás nélkül is Nyíregyházára jöttek, de ő ezeket nem szándékozik ott tartani. «Isten templomában is noha jó keresztények számára építtetik, de a tolvaj is bejár!» Igaz az, hogy ő a települőknek három szabad esztendőt igért, de enélkül senki sem szállott volna ama puszta földre. Mindezekből kiviláglik, hogy a nevezett három vármegye jogtalanul tett ellene följelentést, különben is «senki addig nem panaszkodhatik képzelt jobbágyának törvénytelen megtartása ellen, míglen csak kérve sem kérte emberét!» Végül váratlannak «közhíren fundáltnak» és méltatlannak mondja a három vármegye följelentését; mert hisz a jobbágyok ott «oly boldog résziben laknak édes hazánknak, a honnat bottal sem üzettethetik el az lakos a mi sovány földünkre, ha csak helyt tanál a lakásra!» Károlyi eme fölterjesztése nem elégítette ki a helytartótanácsot; mert hisz maga a gróf is bevallotta a szabad esztendők és a szabad vallásgyakorlat igéretét, már pedig e kettő, a helytartótanács nézete szerint, törvényeink értelmében nem volt megengedhető. A vármegyével és annak eljárásával még kevésbbé lehetett megelégedve a helytartótanács. Szabolcs vármegye Nyíregyháza ügyében vagy egyátalán nem vette figyelembe a helytartótanács rendeleteit, vagy csupán szinlelte azoknak végrehajtását, valójában pedig megtett mindent, a mit a kényes szituácziók között megtehetett, az új telepítvény megmentésére. Szükséges is volt ez az eljárás, mert ha a vármegye végrehajtja a felsőbb rendeleteket,