Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)

AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA

AZ ECSEDI UHADA1.0M ÉS NYÍREGYHÁZA. 45 ticis et statisticis rationibus fog depromáltatni!»

1 Tudtára adja ezután Károlyinak, hogy az alispán is egy értelemben van vele, s nem fog semmi rendeletet foganatosítani, «hanem az nemes vármegyére fogja relegálni, ott penig, nem csak az mi felekezetünk, sőt, ha nem mind egészlen is, de majori ex parte az katholikus uri rendek is velünk egy értelemben lesznek, nem is ok nélkül». Azt is megígéri Károlyinak, hogy mihelyt valami «zördülést» hall, azonnal tudtára adja. De nem hiszi, hogy belőle valami lárma legyen; «miért is kellene oly viszálykodásnak miatta lenni, okát nem látom». E biztatás daczára Károlyi jónak látta az esetleges kellemetlenségek elkerülésének czéljából az udvar nézetét kipuhatolni; mert nem akart sem a papsággal, mely iránt őszinte s nagy tisztelettel viseltetett, sem az udvarral, melyhez a legmélyebb hódolat fűzte, összeütközésbe keveredni. A mint tehát jóakarói sejtetni engedték, hogy a nyiregyházi telepítést több helyen helyteleníteni fogják, azonnal írt Bécsbe, s a királyi kanczellár előtt részletesen kifejtette elveit, melyek Nyíregyháza betelepítésénél vezérelték. A terjedelmes levélben elmondja, hogy már édes atyja be akarta népesíteni birtokait, ő, mindenben atyja nyomdokain akarván haladni, folytatta a telepítéseket. Nyíregyházára kerülvén a sor, mindent megtett, hogy alkalmas, katholikus vallású települőket kaphasson. De bár Szabolcs vármegye is teljes erejével támogatta őt fáradozásában, terve nem sikerült. A közjó sérelmével nem akarván pusztán hagyni az egykor virágzó község területét, elhatározta, hogy más vallású települőkkel népesíti be. 1 Szunyoglii levele Károlyi Fercnczhez 1753. okt. 13. Fcjértó.