Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)

AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA

AZ ECSEDI UHADA1.0M ÉS NYÍREGYHÁZA. 41 I. Mielőtt Károlyi a telepítéshez fogott volna, Szabolcs vármegye támogatását igyekezett megszerezni. Ez nem is volt olyan nehéz, mivel a főispán, Barkóczy Imre gróf közeli rokona, a helyettes alispán, Szunyoghi Ferencz pedig bizalmas embere volt. Az 1753. év elején már megegyezett a vármegyével, mely a települők részére három évi mentességet engedélyezett,

1 azonkívül — mint Károlyi írja — «az n. vármegye maga résziről is minden segedelmet nyújtani nem terheltetett». így hát 1753. május 23-án kiadta pátens-levelét, fölszólítván mindenkit, a kinek kedvére van, Nyíregyházán és a Cserkesz nevű szomszédos pusztán való letelepülésre. A jövevény lakosok számára elegendő földet, a maga és a vármegye részéről (a megyével kötött megegyezés szerint) három évi mentességet és házépítésre elegendő fát igért. «Templomot — írja a pátens-levélben — építhetnek magoknak a micsodás tetszik, papot is tarthatnak, a mennyivel beérik.» Ezenkívül igéri nekik, hogy idővel a szomszéd dominiumokat is kibéreli számokra, ha saját pusztáin el nem férnének A három évi mentesség elteltével minden gazda, egy aranyat tartozik fizetni «ad quantum palatinale,» azaz «közönséges denominatio szerint aranyosak lesznek»; a vármegye részéről egyébbel nem fognak terheltetni. A földesúrral a három év elteltével «általjában végezhetnek mindenféle dominale beneficiumokról, s maguk bírhatják erga censum annualem, több 1 Károlyi először hat évi mentességet igyekezett a vármegyétől kieszközölni az e tárgyban irt fogalmazványa tanúsága szerint.