Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Első szakasz : A gyűjtemény osztályozása - II. Bakszan- és Csegem-völgyi leletek
A GYŰJTEMÉNY OSZTÁLYOZÁSA. — CLASSEMENT 1)E LA COLLECTION. 105 fémkora különböző szakaszai sorába egy «szkitha korszakot» iktasson be, melynek felléptét e területeken a Kr. e. VII-ik századba helyezi. E szkitha korszakot azon sajátos formák jellemzik, melyek élesen elválnak úgy a hallstatti, mint a La-Têne ízlés ismert darabjaitól, míg a finn-ugor, vagy uralaltájival a legerősebb kapcsolatokat mutatják, vagyis ugyanazon ismérveket, melyeket a most felsorolt hét alcsoport valamennyiénél mi is constatáltunk. Ezek alapján a fenti hét alcsoport tárgyait máshová mint a szkitha csoportba, nem sorolhatjuk. De ha a dolog így áll, akkor a szkitha csoport tartalmát nevezetesen bővítenünk kell s az ismert tőrök, lándzsa (vagy nyárs), nyílhegy, üst, póznavégek, tükrök és kigyós karikákon kívül ide kell helyeznünk mindazon darabokat, melyeken azok a jellegzetes háromszögű áttörések találhatók, melyeket fentebb kiemeltünk, annál is inkább, mert ezeket a mellett, hogy a fent kiemeli általános ismérveket osztják, tényleg megtaláljuk a szkitha kört jellemző több úgynevezett póznavégen, 1) de ezeken kívül mindazokat is, melyeken a fenteid) felsorolt 1—7. alcsoport jellemző ismérveit találjuk, nem felejtve azonban el soha azon nagy conservativismus figyelembevételét, mely az ázsiai területeket jellemzi, mely igen archaikus formák késő fenmaradását is indokolja. így fogván fel a dolgot, természetesen más szemmel kell, hogy tekintsük e hét csoportnak eddig ismert kaukázusi analógiáit is, nem hagyva figyelmen kívül azonban a helyi fejlődés által létrehozott elváltozásokat melyek a Kaukázusban legalább is oly mértékben érvényesültek, mint bármely más területen. A bakszan- és csegemvölgyi leletektől eltekintve, természetesen ide soroljuk a fokoCette période scythique comporte des formes particulières qui différent nettement tant des formes hallstattiennes que du style La Tène, mais se rattachent fortement aux formes finno-ougriennes ou ouralo-allaïques, c'est à dire aux traits que nous venons de relever dans les sept sousgroupes précédents. C'est donc le groupe scythique dans lequel nous devons ranger les objets de ces sept groupes. Mais s'il en est ainsi, nous devons considérablement élargir la sphère de ce groupe scythique et y introduire non seulement les types connus de poignards, têtes de lance (ou de broche), pointes de flèche, bouts de poteaux, miroirs et anneaux en serpent, mais encore tous les objets sur lesquels nous rencontrons le triangle évidé ci-dessus mentionné. Nous devons le faire d'autant plus, que nous y retrouvons, en dehors des traits communs déjà relevés, encore les «bouts de poteau» 1) qui marquent les pièces scythiques. Mais nous ne devons jamais oublier celte vigoureuse force de conservation qui caractérise l'Asie et qui nous fait comprendre les spécimens tardifs de formes archaïques. Dès lors les analogies caucasiennes de ces sept sous-groupes nous apparaîtront sous un autre jour, bien que nous aurons toujours à tenir compte des modifications survenues en raison du développement de l'industrie locale, lequel a dû prévaloir au Caucase avec autant de vigueur, pour le moins, que dans toute autre région. Nous devons classer dans ce groupe non seulement ces sept sous-groupes des trouvailles de Baksan et de Tchegem, mais encore les haches à douille transversale qui ne se trouvent dans la collection Zichy qu'en objets isolés et puis tous ceux d'entre ') Arch. Ért. U f. (N. S.) XIII. 400- 403. 11.
