Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Első szakasz : A gyűjtemény osztályozása - II. Bakszan- és Csegem-völgyi leletek

A GYŰJTEMÉNY OSZTÁLYOZÁSA. — CLASSEMENT 1)E LA COLLECTION. 399 Ötödször a csüngők es díszítő tagok csoportját kell tekintetbe vennünk, melyeknek változatos alakjairól bevezetésünkben megemlékeztünk. A bakszan- és csegemvölgyi leletek közt mindenekelőtt azokat említhetjük, melyek apró harangocskák alakjában készültek (VI. tábla 12. és XVII. tábla 22. sz.). E fajta csüngők, bár aránylag ritkán s rendesen nyelvvel felszerelve, a hallstatti ízlés keleti központjain is feltalálhatók,

1) de görögföldi összeköttetéseiket, melyekre fentebb is utaltunk eléggé jellemzik az idaliumi leletek közt található cyprusi analógiáik ;

2) alkalmazását a finnugor területen fentebb is idézett ananinói, továbbá permi, bolgarii, jaranszki, méri, ingriai

3) analogiaik mutatják. A kosárka alakúakról (XVII. T. 21., 8.) már a fonatos ékítésű tárgyaknál megemlékeztünk, valamint a doboz- és korongformákról is (XVII. tábla 2., 3., 18.). A XVII. tábla 5. száma alatt rajzolt edényke alakú darabnak görög vonatkozása félreismerhetlen. A mi a XVII. és XVIII. táblán egyesített állatalakos csüngőket, valamint a XIV. tábla 7. és 15. számú állatfejes tűket illeti, azoknak erős vonatkozásaira a finn-ugor területtel már Virchow és Chantre is utallak, kiemelvén egyúttal azt is, hogy e tekintetben az analógia inkább az elvre, mint annak kivitelére vonatkozik, mely utóbbi tekintetben tagadhatatlanul a helyi vonatkozások érvényesültek. Mi itt egyrészt csak a vadkanra (XVII. T. 23.), mely tudvalevőleg a celta kultusban játszott szerepet és a nyúlra (XVII. T. 28. sz.) akarunk utalni, mely a szkithák szent állata volt: 4) másrészt a görög vonatkozásokat akarjuk kiemelni. Már Virchow is figyelmeztetett, hogy görög földön is, jelesen Olympiában nagy számmal akadtak állatalakokra, de megjegyezte azt is, hogy ezek votiv aján') Sacken, 1. c. Taf. XXVI. 11. 2) Gesnola, Cypern, Taf. X. 3) Aspelin, 1. c. 696., 697., 786., 788., 795., 98 4) Eichwald : Archiw für Anthropologie et 5. Nous arrivons au grand groupe des pendeloques et pièces d'ornement, dont nous avons déjà relevé la variété de formes. Parmi les objets de Baksan et de Tchegem nous mentionnons d'abord les pièces en forme de clochettes. (N° 12 de la Pl. VI. et N° 22 de la Pl. XVII.) Ces pendeloques sont relativement rares, et généralement munies de languettes; on les retrouve dans les centres orientaux du style hallstattien ;') leur rapport à la terre grecque est mis eu relief par les analogies chypriotes trouvés à Idalie;

2) leur emploi dans la région finno-ougrienne est accusé par les analogies trouvées à Ananino, Perm, Bolgari, Iaransk, Mer et Ingrie.

3) Quant à la forme en panier (N

0

8 21 et 8, Pl. XVII), nous en avons parlé, de même que des formes de boîte et de disque, en décrivant les objets à cadenette. La pièce en forme de petit vase (N° 5 de la Pl. XVII) a des rapports irrécusables avec le goût hellénique. Quant aux pendeloques à figures animales, que nous avons réunies sur les Pl. XVII et XVIII, et aux épingles à têtes d'animaux, représentées sous les N

o

s 7 et 15 de la Pl. XIV, leur rapport évident à la région finno-ougrienne a été déjà relevé par MM. Virchow et Chantre, qui ont fait remarquer que l'analogie portait plutôt sur le principe que sur l'exécution, celle-ci ayant évidemment subi des influences locales. Quant à nous, nous ne voulons désigner que le sanglier (fig. 23. Pl. XVII) qui a joué un rôle dans le culte des Celtes et le lièvre (No 28. Pl. XVII) qui fut sacré pour les Scythes 4) ; d'autre part nous voudrions constater les rapports grecs. M. Virchow a déjà fait remarquer que les figures d'animaux étaient nombreux en Grèce et surtout à Olympie, mais il a ajouté que c'étaient des offrandes et n'accusaient aucune trace de l'usage comme pendeloques. Mais les pièces similaires de 5., 1185. es 1201. sz. c. Bd. III. 334. 1.