Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Első szakasz : A gyűjtemény osztályozása - II. Bakszan- és Csegem-völgyi leletek

37G A GYŰJTEMÉNY OSZTÁLYOZÁSA. — CLASSEMENT 1)E LA COLLECTION. Ezen okokra támaszkodva kétségbe vonja azt is, hogy a kobáni leleteknek oly magas kort lehetne tulajdonítani, mint azt Chantre és Virchow a nyugoti és déli analógiák alapján tették és okainak nyomatékosságát tagadni csakugyan nem lehel és pedig annál kevésbbé, mert jóllehet nyugoti leletekben is vannak példák arra, hogy egyes igen régi darabok fordulnak elő későbbi temetkezésekben, mint esetlegesen odakerült darabok, de a mi e nyugoti példáknál aránylag ritka eset, az a kaukázusi síroknál csaknem általános szabály. Mindenesetre korai dolog lenne a végleges döntést megkoczkáztatni a kaukázusi leletek chronologiája tekintetében, a melyre majd akkor jövend el az alkalmas idő, ha a pontos megfigyeléseknek a mainál sokkal nagyobb tömege álland rendelkezésre. Egyelőre be kell érnünk, ha a leletek typologiai osztályozásával azok közt legalább némi egymásutánt teremthetünk. Ilyen alapon vizsgálva e leleteket, legkorábbi csoportjukul azt tekinthetjük, melyeknek egyes darabjai részben a kobáni, részben a kamuntai, kambyltei, illetve stepanzmindai leletekkel egyeznek. Ebben a csoportban is több alcsoportot választhatunk szét. Az első és legrégibb alcsoportban mindenekelőtt a tőrök említendők (1. XII. tábla). A 2—4. számú typusokat Chantre (Tom. I. Pl. VI. 3.) a kabard és abkház földi szórványos leletek osztályozásánál a tiszta bronzkori typusokhoz sorolja s lentebb mi is ide kellett, hogy beoszszuk a Zichy-gyűjteménynek ugyancsak szórványos leletekből származó, hasonló darabjait tiszta rézből levő magyarföldi és déli analógiájuk alapján. Virchow (Atlas II. 1. 1. sz.) e tőrtypust Kőbánban is megtalálta, de kétségtelen, hogy ez ott a legrégibb typust képviseli, melyet átmeneti bronzkornak joggal neveznek. Épen ilyen tiszta bronzkori és déli művelődési körbe tartozó darab az 1. számú tőrtypus is, XII. 4". 1. sz., Après avoir invoqué ces raisons, M. Miller doute que les fouilles de Koban appartiennent à l'âge reculé que MM. Chantre et Virchow leur ont assigné en raison des analogies de l'Ouest et du Sud et on ne saurait récuser ces arguments. Il est vrai que dans les trouvailles occidentales on a rencontré de très anciennes pièces dans des sépultures plus récentes. Mais ce sont là des cas fortuits assez rares, tandis qu'ils reviennent presque constamment dans les cimetières caucasiens. Il serait en tout cas prématuré de vouloir trancher la question de la chronologie des trouvailles caucasiennes. On pourra le faire lorsque les observations précises seront plus nombreuses qu'elles ne le sont de nos jours. Pour le moment nous devons nous contenter d'établir un certain classement en raison des divers types. En examinant les trouvailles à cet égard, nous pouvons assigner l'âge le plus reculé au groupe dont les pièces sont similaires à celles de Koban, de Kamounta, Kambylte ou de Stepan-Zminda. Dans ce groupe nous pouvons distinguer plusieurs sousgroupes. Dans le premier sous-groupe, qui est le plus ancien, nous mentionnons d'abord les poignards. (Pl. XII, fig. 2 à 4). Dans le classement des objets isolés de Kabardie el d'Abkhasie, M. Chantre range ces types (Tome I, Pl. VI, fig. 3) parmi ceux de l'âge du bronze pur; en raison des analogies de Hongrie et du Midi nous avons également dû y ranger les pièces similaires isolées de la collection Zichy. M. Virchow a trouvé le type de poignard à Koban aussi (Atlas, pl. II, fig. 1), mais il est certain qu'il représente là le type le plus ancien, celui qu'on peut assigner à juste titre à l'âge de transition au bronze. Le poignard N° 1 (Pl. XII, fig. 1) appartient également à l'âge du bronze pur et à la civilisation du midi; avec son arête en bosse et sa bordure de ligne il rap-