Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

329 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. okoknál fogva felmentve érezzük is magunkat ezen kötelességek alól s e szempontokból csak a mondott művekre utalunk, két feladat elől még sem zárkózhatunk el teljesen. Kötelességünknek tartjuk t. i. elsősorban beszámolni arról, hogy 1887. óta, vagyis azóta, mióta Chantre munkája megjelent, mennyiben bővült a kaukázusi régészeti leletek irodalma, hogy ez által a continuitást e tekintetben helyreállítsuk; másodsorban nem térhetünk ki azon feladat elől sem, hogy a kaukázusi régészeti leletek képét a gyűjtemény könnyebb megérthetése szempontjából s úgy, a mint az az újabb irodalom világításában jelentkezik, ha mindjárt nagyon futólagosan is megrajzoljuk. E munkánkban az említett két összefoglaló munka adatait használjuk fel s azoktól csak annyiban térünk el, a menynyiben az újabb kutatások folytán előkerüli anyag ezt szükségessé teszi és csak olyan terjedelemben a mennyiben a Zichyféle gyűjtemény természete ezt megköveteli. A mi az újabb nyugoti irodalmat illeti, ez csak kisebb részében vonatkozik a Kaukázus északi felére. A «Mittheilungen der antropologischen Gesellschaft in Wien» czímű folyóiratban megjelent két közlemény az egész, a mi ezzel a részszel foglalkozik. Az egyik rövidebb értesítés Tischler dr. tollából a Heger által gyűjtött újabb kaukázusi leletekről (1889. XIX. k. l(il. 1.), a másik pedig Dolbesew W. J. közleménye a kumbultei (sic) digorföldi sírmezőkön eszközölt ásatásokról, melyet HegerFerencz dr. látott el jegyzetekkel (1891. XXI. köt. 60—68.). Annál gazdagabb a Transkaukáziára vonatkozó nyugoti irodalom, mely területnek átkutatása úgy franczia, mint német, illetve orosz részről a 80-as évek vége felé indult meg. Trankaukáziában, különösen az armeniai felföldön a franczia kormány megbízásából J. de Morgan, a kairói múzeum igazgatója végzett archaeologiai kutatásokat, megásatván a kheitanpermet de renvoyer le lecteur auxdits travaux, il ne nous en reste pas moins deux tâches à accomplir. Nous devons d'abord, en vue de maintenir la continuité, rendre compte des ouvrages qui ont paru, sur les fouilles opérées en Caucase, depuis 1887, c'est-à-dire depuis la publication de l'oeuvre de M. Chantre. Nous devons, ensuite, afin de faciliter l'entente de la Collection du comte Zichy, exquisser l'état actuel des trouvailles caucasiennes, tel qu'il est mis en lumière dans la littérature coutemporaire. Nous prenons pour point de départ les travaux cités plus haut; nous tiendrons compte des données fournies par les fouilles les plus récentes, mais nous le ferons seulement en tant que le comporte la nature des objets réunis par le comte Zichy. Quant à la littérature occidentale récente, elle s'occupe peu de la partie nord du Caucase. Deux mémoires, parus dans les «Mittheilungen der antropologischen Gesellschaft in Wien»: c'est tout ce que nous avons sur cette région. L'un est un rapport de M. Dr. Tischler sur les récentes fouilles caucasiennes de M. Heger (année 1889, t. XIX. p. 161), l'autre est un rapport de W. ,1. Dolbesew sur les fouilles dans les nécropoles de Koumboulte (sic) en Digorie, rapport annoté par Dr. François Heger. (Année 1891, t. XXI. pp. 60 à 68.) La littérature occidentale est d'autant plus riche à l'égard de la Transcaucasie, où les fouilles ont été multipliées, depuis 1880, par des savants français, allemands et russes. Le plateau arménien a été étudié par M. J. de Morgan, directeur du Musée du Caire et délégué du gouvernement français, qui a fouillé les nécropoles de Kheïtan-Tagh, Akhtala et Mouchiyer, dans l'Arménie russe, au sud de Tiflis et qui a publié ses résultats sous le litre: «Mission scien42