Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. 357 On a, enfin, trouvé dans les nécropoles un grand nombre de perles. Il y en a beaucoup qui sont en bronze, d'autres sont en verre ambre, coquille, jayet, cornaline, spath calcaire, sardonyx. Parmi les pièces en bronze on trouve de simples anneaux lisses, des pièces fusiformes, cylindriques, sphériques, forme de défense de sanglier, de triquêtre, et même en forme de croix, ces dernières pièces particulièrement caractéristiques en raison des mamelons appliqués aux bras de la croix ; celles à bras courts rappellent les massues en pierre polie à quatre mamelons. Les perles en verroterie, ou plutôt en pâte, montrent toutes les nuances du vert, bleu et jaune; la cyprea moneta est la matière des perles en coquille ; les dents perforées de ruminants figurent souvent parmi les perles. Gyöngyökből is gazdag zsákmányt ejtetlek a kutatók a sírokban. Ezek egy része bronzból van, de igen sok az üveg, borostyán, kagyló, gága és carneol, mészpát, sardonyx gyöngy is. A bronz példányok közt az egyszerű, sima szalagkarika forma mellett, orsó alakúakat, henger, gömb, vadkanagyar, triquetrum, sőt kereszt alakúakat is látunk, melyek közül különösen ez utóbbi forma a kereszt szárainak végein alkalmazott gombok által válik jellemzővé, s a rövid szárúaknái nagyon emlékeztet a négy gombos, csiszolt kőbuzogányokra. Az üveggyöngyök. helyesebben paszta-példányok zöld, kék és sárga színárnyalatait mutatják s gyakran tarkítvák. A kagylógyöngyök anyaga a cyprea moneta. A kérődzők átfúrt fogai is gyakran szerepelnek a gyöngyök közt. Az ékszerek legjellegzetesebb csoportját mindenesetre a csüngők képezik. Ezekben fejlik ki az e sírmezők által képviselt iparművészet a legváltozatosabban. Szinte hihetetlen az a formagazdagság, melylyel e téren rendelkezik. Ügy látszik a csüngő ékszer képezte e régi lakosság különösen kedvelt ékszereit, mert alig hiányzik az valamely sírból, ha mindjárt a legigénytelenebb formában is. Az ékszert hosszú lánczokon hordták, mely majd egyszerű, majd kettős tagokból állott s meglehetősen hosszú lehetett, mivel a csüngő maga rendesen a medencze táján fekszik a sírokban. Leggyakrabban állati alakot mutatnak, de vannak egyszerűbb formák is. Vircliow ez utóbbiak közé sorolja a gombok és a fentebb említett kereszt és félhold alakú gyöngyöket is, de ezeken kívül is találunk e csoportban igen változatos formákat. Jellemzőbbek : az orsó alakú gomb belsejében csörgővel s ezeket rendesen háromszögű áttörések teszik könnyedebbekké; nem szokatlan a nyílhegy alakúsem, dekiilönösen nagyszámban találjuk a csengetyű alakot, mely majd egészen kicsiny, gvüszűnyi, majd tekintélyes méreteket mutat. Les pendeloques forment le groupe le plus caractéristique des bijoux. C'est ici que se développe avec la plus grande variété l'art industriel de l'époque représentée par ces nécropoles. C'est une abondance presqu'incroyable des formes. Il paraît que la pendeloque était le bijou favori de cette population, car elle se trouve dans presque toutes les sépultures, ne fut-ce que dans une forme toute primitive. On la portait sur de longues chaînes, tantôt simples tantôt doubles qui devaient être assez longues car la pendeloque se trouve généralement dans la cavité pelvienne. Elles affectent le plus souvent des formes d'animaux, mais il y en a qui sont plus simples. M. Virchow leur assimile encore les boutons, les perles cruciformes et lunelées et on trouve d'autres variétés encore. Les formes les plus caractéristiques sont : les boutons fusiformes, avec grelots dans l'intérieur, et découpés à jour pour être plus légers ; les pointes de flèche ; les clochettes, très nombreuses, tantôt minuscules comme un dé, tantôt de dimensions respectables.