Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Negyedik szakasz : Az ethnographiai gyűjtemény archaeologiai tanúságai

AZ ETIINOGRAPHIAl GYŰJTEMÉNY ARCHAEOLOGIAI TANULSÁGAI. ENSEIGNEMENTS ARCHÉOLOGIQUES DE LA COLLECTION ETHNOGRAPHIQUE. 590 Végül azon tanulságokat említjük, melyeket a Zichy-féle gyűjtemény recens léiszerszám - részletei a régi lószerszámok berendezése tekintetében nyújtanak. Mi a sziráki ásatások eredményeinek közlése alkalmával megkísértettük egy népvándorláskori kantár és csótár helyreállítását azon boglárok alapján, melyek egy általunk ott felbontott lovassír lován találtattak. Reconstructiónk azonban egyébre, mint a boglárok elhelyezésére nem terjedhetett ki és pedig azért, mert a szíjrészek tökéletesen tönkrementek s így reconstructiónk e tekintetben másra, mint egy modern, bár a nép körében honos kantárra nem támaszkodhatott. Most, hogy a Zichy-gyűjtemény ethnographiai részéhen a keleti kantárok tekintélyes sorozata áll rendelkezésünkre, megállapíthatunk legalább bizoyos ismérveket, a melyek a további kutatások alkalmával, úgy hiszszük, hasznos szolgálatokat tehetnek. A Zichygyűjtemény összes kaukázusi kantárjait az jellemzi, bogy a pofaszíjak a homlokszíj és az orrszíj két-két darabból áll. A pofaszíjak végei a fejtetőn elhelyezett boglár segélyével, a melyet mi középtengelyes bujtató boglárnak nevezünk (1. CXX. T. 19—22. sz., a rajzban a boglár lyukának közép tengelye hiányzik), s a melyet az egyik oldali pofaszíj felső vége hord, oly módon van egybekapcsolva, hogy a másik oldali pofaszíj felső vége (mely szíjvéget bord) a középtengelyes-bujtató bogláron és még egy egyszerű bujtató bogláron is át van bujtatva. A középtengelyes bujtató boglár másik oldalán egy vendégszíj van a pofaszíj felső végére varva, s a symmetria kedvéért ez a vendégszíj is egy egyszerű bujtató boglárral és egy szíjvéggel van díszítve. Helytelen tehát a sziráki kantár reconstructiójánál nyilvánított ama föltevésünk, hogy az ide is mellékelt (<8f). á.) két szíjvége (5., ti. sz.) a pofaszíj alsó végein lett volna Nous exposons, enfin, les enseignements que les harnachements récents de la Collection Zichy nous offrent à l'égard des harnachements anciens. En communiquant les résultats des fouilles de Szilák, nous avons essayé de reconstituer un harnais de l'époque des migrations des peuples en nous basant sur les aigrettes que nous avions trouvées dans un tombeau fouillé par nous. Mais notre reconstitution devait se borner à la disposition des aigrettes, car les parties constitutives en courroies étaient abimés, de sorte que nous dûmes nous appuyer sur un harnais moderne assez répandu chez le peuple. Maintenant que le groupe ethnographique de la collection Zichy a mis à notre disposition une série respectable de harnais orientaux, nous pouvons établir certains traits caractéristiques qu'on pourra, croyons-nous, utiliser dans les recherches ultérieures. Ce qui caractérise tous les harnais caucasiens de la collection Zichy, c'est que le montant, le frontal et la muserolle sont de deux pièces; les bouts des deux montants sont reliés à l'aide de celte aigrette placée au toupet que nous appelons l'aigrette d'attache à axe centrale (fig. 19 à 22 de la Pl. CXX) supportée par le boni supérieur de l'un des deux montants; le boni supérieur de l'autre montant (qui porte une plaque d'attache) traverse l'aigrette d'attache mentionnée plus haut et encore une autre aigrette plus simple. L'autre côté de l'aigrette d'attache à axe centrale porte une courroie accessoire cousue sur le bout supérieur du montant. En vue d'obtenir la symétrie voulue, cette courroie accessoire est également ornée d'une aigrette et d'une plaque d'attache. Notre supposition, exprimée lors de la reconstitution du harnais de Szirák cpie les deux plaques d'attache représentées dans notre figure ici intercalée (fig. 85