Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

354 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. lián előfordult az ellyptikus lemezű typus is, sőt a késői, ú. 11 T fibula is, ezek azonban természetesen későbbi cultura termékei. E csoporthoz sorolja Virchow a kobáni sírmezőn előfordult csatokat is, melyeknek három változata ismeretes a kobáni sírmező területéről. A legegyszerűbb forma az egytagú nyitott karikájú typus. Karikájának végeit spirálisok díszítik. Virchow csatfibulának nevezi ez alakot s azt hiszi, hogy egyenesen a félkör fibulából fejlett s így nem is habozik azt a kobáni művelődési kör termékeid tekinteni. Mi egyelőre csak azt jegyezzük meg, hogy e typus a permi és finn-ugor terület uralkodó alakja késő korokig. A másik csatforma a kifejlett egytagú zárt csat szíjszorító nyúlvány nélkül, a harmadiknak pedig már szíjszorító lemezes nyúlványa is van. Igen nagy számban fordultak elő e sírmezőkön a tűk is, és pedig úgy a gombos, mint a varró tűk. Jellegzetesebb formáik azok, melyeknek szára csak alsó felükön hengerded, a felső inkább lapított és felső végükön bevannak göngyölgetve. E forma nevezetes változatokat hozott létre az által, hogy a felső rész mindjobban szélesíttetett ki lemezzé. A keskenyebb, de hosszabb lemezűeket Bayern evező alakúaknak nevezte el s különös kormeghatározó jelleggel ruházta fel őket, a mivel azonban aligha bírnak ; a szélesebb, de rövidebb lemezű példányokat Virchow keresztelte el korongos vagy tükrös tűknek. A gombostűk feje is alkalmas tér ezen fémműveltség sajátos állatalak diszítményeinek elhelyezésére, sőt látunk olyanokat is, melyeknek fejét a kobáni sírmező jellemző fegyverdarabja, a fokos képezi. Valószínűleg nyakékül vagy haj dísznek szolgáltak azon bronzcsövecskék, melyek igen nagy számmal kerültek elő a sírmezőkről és pedig vagy mint hengertekercsek vagy pedig mint egyszerű bronzpléhből tique et sur d'autres la fibule téique, mais ce sont là évidemment des produits d'une civilisation ultérieure. M. Virchow range dans cette catégorie les boucles de trois variantes provenant de la nécropole de Ivóban. Le type le plus simple est la bou cle à un anneau ouvert; les bouts sont ornés de spirales. M. Virchov appelle ce type la boucle-fibule, le croit un dérivé de la fibule à arc simple et n'hésite pas à le considérer comme un produit de la civilisation de Koban. Nous nous bornons, ici, à faire remarquer que ce type est la forme dominante d'époques tardives de Perm et de la région finno-ougorienne. L'autre forme de boucle est la boucle développée, fermée, à une branche, sans applique d'attache. Le troisième type est déjà muni de l'applique qui serre la courroie. On trouve dans ces nécropoles un grand nombre d'épingles et d'aiguilles à coudre. Sur les pièces caractéristiques la fige est cylindrique sur la partie inférieure, la partie supérieure étant plutôt aplatie et enroulée au bout supérieur. Ce type présente des variations remarquables par le fait que la partie supérieure a été élargie successivement jusqu'à former une plaquette. M. Bayern appelle les pièces à plaquettes étroites mais longues, ramiformes et leur assigne, pour la détermination des époques, une importance qui nous semble problématique. Quant aux pièces à plaquettes plus larges mais plus courtes, M. Virchow les désigne comme discoïdales ou comme épingles à miroirs. Les raquettes des épingles se prêtaient également à l'application des figures qui caractérisent cet âge des métaux; sur telles pièces les raquettes sont même formées par la hache à douille transversale, cette arme caractéristique de la nécropole de Koban. Les petits tubes en bronze qu'on a trouvés en si grand nombre dans les nécropoles, servaient probablement de collier ou de coiffure; ce sont tantôt des spirales cylindriques ou simplement des feuilles enroulées, en bronze; telle pièce de Koban