Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Bevezetés
341 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. széleselib körre terjeszti ki a Kaukázusban régészeti kutatásait ; átkutatja Redkin-Lager nevezetes sírmezőjét, a Gok-csai tó környékét és a csecsen földet, míg végre 1879—1880. táján, mintegy negyvenévi munkásság után nyugalomba vonul. Azon kaukázusi lelőhelyek legnagyobb részét,melyek manapság kutatók érdeklődését felköltik, Bayern kutatta át legelőször. Legtöbb esetben ugyan, mint az egészen természetes -— a véletlen hozott egyetmást felszínre, de ő volt az, a ki tüstént a helyszínére sietett, megvizsgálta a helyszínét és egybegyűjtvén megmentette a leleteket. Tette pedig mindezt oly kitartó és lankadatlan buzgalommal s annyi önfeláldozással, mely valóban kevesek sajátja. Megható, mikor a tárgyáért lelkesülő kutató naivitásával maga írja a szamthavroi sírmező leleteiről szóló közleményében (Zeitschrift für Ethnologie etc. Bd. XVII. Jhrg. 1885. Suppl. 27. 1.), mily kétségbe esett, hogy azon 000 rubelnyi összeget, melyet 1876-ban a kormány rendelkezésére bocsátott, már csaknem teljesen elásatta, a nélkül, hogy múzeuma számára valami érdemes dolgot kaphatott volna, minthogy az a 200 kőláda sír, melyet felbontott, mind már előtte kiraboltatott a korábbi sírrablók által. Elkeseredésében előbb Urbniszibe, majd Netspisbe siet. honnan leletekről kapott bírt, de bizony ez a fáradsága is hiábavaló ; a nyár már vége felé jár, 600 rubel elköltve s alig valamelyes eredmény ! Kétségbeesésében újra Mczkhetbe megy vissza s újra ásatni kezd, a költségekre pedig két hónapi nyugdíját veszi fel s azt is elkölti, csakhogy eredményre jusson s csak mikor végre siker koronázza fáradságát, nyugszik meg s csak akkor jut eszébe, hogy mit is fog csinálni ő maga, miután két hónapra való jövedelmét elköltötte. Ha ezeket olvasva meggondoljuk, hogy nagyon is szegényes viszonyok közt élt, hogy számos éveken keresztül csak a legnagyobb áldozatok melcherches archéologiques au Caucase, fouilla la remarquable nécropole de Redkin-Lager, les environs du lac Gok-Tchaï, la Tchétchèna et prit sa retraite en 1880, après quarante années de travail. La majeure partie des endroits qui absorbent aujourd'hui l'attention de ceux qui étudient le Caucase, ont été entamés par Bayern; la plupart du temps ce fut, naturellement, le hasard qui mit à jour les objets, mais il fut toujours le premier à accourir, à étudier le terrain et à sauver les trouvailles. Et il le fit toujours avec un zèle qui ne connût pas la fatigue et avec un dévouement hors ligne. C'est avec une naïveté touchante qu'il décrit, dans son rapport sur la nécropole de Samthavro (Zeitschrift für Ethnologie etc. Tome XVII., Année 1885, Suppl. p. 27.) le désespoir que lui cause le fait d'avoir épuisé le crédit de 600 roubles mis à sa disposition en 1876 par le gouvernement, sans avoir pu acquérir pour son Musée des résultats tant soit peu satisfaisants, vu que les 200 dolmens, par lui fouillés, avaient été vidés antérieurement par d'autres violateurs de sépulcres. Exaspéré il court à Ourbnissi, puis à Netspis d'où l'on lui signale des fouilles, mais, peine perdue! L'été est fini, son crédit de 600 roubles l'est aussi. Et aucun résultat ! Navré, il s'en retourne à Mtzkhet, recommence à fouiller le sol et se fait avancer sa pension de deux mois pour faire face aux frais. Enfin il réussit à trouver des objets. C'est alors seulement qu'il s'aperçoit qu'il est lui-même à sec, ayant dépensé ses appointements pour les deux mois suivants. En lisant ce récit on devine les sacrifices que ce savant, vivant dans une situation pécuniaire des plus modestes, a dû s'imposer pour se tenir au courant de la littérature européenne relative à son sujet. Et il a obtenu des résultais dignes de toute admiration. Il a sollicité et obtenu le concours du gouvernement russe, recruté des amis à la cause de l'archéologie caucasienne, créé une pclile Société d'Archéologie et, avec ses rapports qui parurent d'abord dans la
