Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

338 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. ről a tifliszi múzeumban, végül felhajtott fogantyús sarlók Kabardából. Meg kell jegyezni, hogy a lapos vésők, a mennyire a Chantre-nél (Tom. I. Pl. VI. 2) közlött rajzokból megítélhetők, teljesen egyeznek a magyarországi tiszta (ötvözetlen) rézből készült formákkal s minthogy vegyelemezve nincsenek, nincs kizárva, hogy anyaguk nem ötvözetlen réz-e? annál is inkább, mert Chantre analogiákul a gungeriai (India) lapos vésőket is felhozza, melyek pedig tudvalevőleg ötvözetlen rézből készültek. A tokos vésők és sarlók typusai a krimvidéki és alsó-dunamenti typusokkal egyeznek, mindazonáltal a kaukázusi bronzkor typusait Chantre szerint nem lehet fejlődéstörténeti összeköttetésbe hozni azon typusokkal, melyek sokkal később fejlődtek ki a dunai régiókban, a Pó völgyén és a britt és skandináv északon, sőt még az ural-altáji régió különleges formáival sem, mert az a művelődés, a melyből ez utóbbi sarjadzott, egészen más utakat követett s korábbi időben is érte ama területeket. A kaukázusi bronzkor nem önálló és nem is képez sajátos régiót, hanem valószínűleg azon kezdetleges importnak köszöni létrejöttét, mely területét ép úgy, mint a Dneper alsó folyásának, az Alsó-Dunának és a Közép-tenger medenczéjének partjait érte s melynek prototypusai Indiában keresendők, sőt még csak a bronz elterjedésében sem lehetett fontosabb szerepe, daczára rézben való gazdagságának. Hogy helyi indusztriája volt, azt az öntőminta leletek kétségtelenné teszik, de bronzkora nem soká tarthatott; hamar elnyomta azt a vaskor czivilizácziója. Nem is a bronzkori leletek adták meg a Kaukázusnak azt a jelentőséget, melyre az újabb régészeti irodalomban jutott, hanem azon gazdag sírmezők, melyeknek kora az átmeneti vaskorral, illetve a vaskornak első nagy szakaszával, az ú. n. hallstattival egykorú leletekkel kezdődik conservées au musée de Tiflis et enfin des faucilles avec poignées à rebords, venant de Kabardie. 11 faut remarquer que les haches plates, si l'on peut en juger d'après les gravures de M. Chantre (T. I. pl. VI. 2) sont tout à fait conformes aux objets en cuivre pur trouvés en Hongrie; comme elles ne sont pas analysées, est possible qu' elles soient en cuivre pur et cela d'autant plus que M. Chantre les assimile aux haches plates de Gounguérie (Indes) qui sont, comme on sait, en cuivre sans alliage. Les types des haches à douille et des faucilles sont conformes à ceux de la Crimée et du Bas-Danube; M. Chantre pense toutefois que les types de l'âge du bronze du Caucase ne sauraient être rapprochés d'une manière raisonnée aux types qui se sont développés bien plus tard dans les régions du Danube, dans la vallée du Pô, dans le nord britannique et en Scandinavie, et pas même aux formes particulières de la région ouralo-altaïque, car ces dernières sont issues d'une civilisation qui a suivi d'autres voies et y est parvenue antérieurement. L'âge du bronze du Caucase ne constitue pas une région indépendante, mais est due probablement à ce primitif commerce d'importation qui est parvenu au Caucase aussi bien que dans les bassins du Bas-Dnièpre, du Bas-Danube et de la Méditerranée et dont il faut chercher les prototypes aux Indes. Le rôle du Caucase pour la propagation du bronze ne pouvait guère être important, malgré l'abondance en cuivre. L'existence d'une industrie locale est attestée par les moules découvertes, mais l'âge du bronze n'a pas dû durer longtemps; il a été promptement supplanté par la civilisation de l'âge du fer. Ce ne sont pas les trouvailles de l'âge du bronze qui valent au Caucase l'importance acquise dans la nouvelle littérature archéologique, mais ces vastes nécropoles dont les origines commencent avec la transilion à l'âge du fer, c'est-à-dire avec la première grande époque, dite hallstattienne de cet âge et descendent à des époques