Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Bevezetés
335 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. akhalcziki kerületben), továbbá a Kúra folyó torkolatának mocsaraiban (Mingetshaur, Berda) és a fekete-tengerparti tavak partjain czölöpépítmények maradványaira, sőt a régi Phasis (Rion) partjain, a mai Mingrélia területének ősi lakosságáról, Hippocrates tudósításából tudjuk, hogy czölöpös telepekben laktak. E telepek mindeddig átkutatva nincsenek s így koruk tekintetében semmi határozott adatunk nincs, hogy azonban azon szórványos leletek közt, melyek a különböző kaukázusi és oroszországi nyilvános és magángyűjteményekben előfordulnak és e czölöpös telepek között összefüggés van : igen valószínű. Különösen fontos kérdések fűződtek a Kaukázushoz, tekintve rézérczekben való kétségtelen gazdagságát a fémkorok eredete és különösen a bronz vegyíték feltalálása és elterjedése tekintetében. Többen akadtak, a kik Transkaukázia hegységeit hajlandók voltak a kezdetleges fémtechnika oly kiindulási pontjául tekinteni, a honnan az egyrészt Európa, másrészt Nyugot-Ázsia felé elterjedt. Ezen elméletek azonban alig támaszkodhattak egyébre, mint arra, hogy a réz maga a Kaukázusban tényleg előfordul s egy pár mythikus adat önkényes alkalmazására, a minő a khalybokkal való fentebb már említett egyeztetés is, továbbá a libarenek kovácsmesterséget űző törzsének, — kik a bibliai mythosnak a fémtechnika személyesítőj ét, Tubáit szolgáltatták — e területekre való helyezése. Ezzel ellentétben a Kaukázus alig szolgáltatott elégséges régészeti bizonyítékot ezen elméletek támogatására. Mindenekelőtt teljesen ismeretlenek voltak eddig a Kaukázusból oly leletek, melyekben ötvözetlen vörösrézből készült szerszámok fordultak volna elő, a mi pedig nagyon is várható volt oly területen, mely gazdag a rézérczekben, annál is inkább, minthogy úgy Egyptom, Cyprus és India, valamint Nyugot-Európa épen nincs híjával ily leleNoire; nous savons du reste, d'après Hippocrate, cpie la population préhistorique de la Mingrélie actuelle a habité des stations lacustres sur les rives du Phasis (le Rion de nos jours). Ces stations ne sont pas encore fouillées et nous ne saurions en déterminer l'époque, mais il est probable que certains objets isolés qui se trouvent dans les collections publiques et privées du Caucase et de la Russie, proviennent de ces palafittes. Des questions particulièrement importantes se rattachent au Caucase si abondant en minerai de cuivre, à l'égard de l'origine de l'âge des métaux et surtout à l'égard de l'invention et de la propagation du bronze. Quelques-uns étaient disposés à considérer les montagnes de Transcaucasie comme le point du départ d'où la technique primitive des métaux s'est propagée vers l'Europe et vers l'Asie occidentale. Mais cette théorie ne s'appuie que sur le fait que le cuivre abonde au Caucase et sur l'application arbitraire de quelques détails mythiques, tels que la supposition relative aux Khalybes, enfin l'essai d'assigner cette région à la tribu des Tibarènes forgerons qui ont fourni à la Bible Toubal, le personnificateur de la technique des métaux. Mais le Caucase ne fournit pas assez de preuves archéologiques pour cette théorie. D'abord on ne connaissait encore guère des trouvailles caucasiennes, dans lesquelles on aurait rencontré des objets en cuivre pur. On était en droit de les chercher dans une région aussi cuprifère que le Caucase, d'autant plus que l'Egypte, Chypre, les Indes et l'Europe occidentale ont fourni de ces trouvailles et que la Hongrie, cette dépendance géographique du bassin des fleuves du nord de la mer Noire, abonde en outils préhistoriques en cuivre pur.
