Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

II. az iskola külső története ős kormányzása

— 50 — dás vágya s főleg a protestántizmus érdeke késztette a vezérlő férfiakat cselekvésre. Megalakul egy alapgyűjtő bizottság, melynek élén állanak Vállyi János a fcntartó testületi közgyűlés elnöke, dr. Farkas Antal, az igazgató-tanács elnöke és Tabajdi Lajos szatmári rendes lelkész, gimnáziumi vallástanár, mint e bizottság elnöke; tagjai az igazgatótanácsnak és tanárkarnak minden egyes tagja s a lelkes hitrokonok közül többen. Megindul a gyűjtés a városban úgy, mint a vidéken és az ország minden részén, s a kibocsátott „Kiáltó szó

1' nem hangzik el a pusztában; a segélyt kérő szó áthatja a nemes szíveket s hitfelekezeti különbség nélkül áldoznak a magasztos eszme megvalósítására. Egyesek úgy, mint testűletek, egyházak és egyházmegyék versenyeznek egymást felülmúlni az áldozatkészségben, mert érezték leikökben, hogy az eszme magasztos, a czél nemes, valósítása üdvös nem csak a városnak, hanem az egész vidéknek közönségére nézve. (A felhívás szövege a vagyoni állapotról szóló szakaszban olvasható.) A gyűjtés nehéz, fáradságos munkájából oroszlán rész jutott egyházmegyénk büszkeségének, az akkor még esperes, ma már a tiszántúli egyházkerület ref. püspöke Kiss Áronnak, a ki nemes szíve egész melegével karolta fel az ügyet s kieszközölvén az egyházmegyékben megindítandó gyűjtésre a püspöki engedélyt, első zászlóvivője lett annak. Az ő buzdító szavainak, az ő személyes közbejárásának köszönheti iskolánk, hogy a szatmári és nagybányai egyházmegyék megszavazták 10 évre az egy krajczáros egyházi adó többletet, s megengedték egyházaikban az évenkénti terménygyűjtést. Legelői jár az adakozásban Szatmár szab. kir. város. Mint iskolánknak eddig is legnagyobb alapítója, most is jó hírnevéhez méltó áldozatkészséggel ajánlja fel, hogy egy rendes tanári tanszéket állít fel évi 1200 írt és 20 m

3 tűzifa fizetéssel. Az eddigi ajánlatokkal együtt évenként ad a nemes város 2817 frt 50 krt pénzben, mely összeget negyedévi részletekben juttatja a gimnáziumi pénztárba, és ad évenként 307 m

3 tűzifát. Az alapgyüjtő bizottság gondosan összeállította nemcsak Szatmár város és a közvetlenül érdekelt vidék vagyonosabb lakóinak névsorát, hanem városi tanácsunk készséges közbejövetele útján az egész ország terűletérői megszerezte és összeállította mindazon egyházak, testületek és egyesek névjegyzékét, a melyek és a kik az adakozásra felhívhatók és felhívandók voltak s így a a gyűjtést országos jellegűvé tette. Miként a szorgalmas méh virágról-virágra járva gyűjti édes mézét, úgy kereste fel az alapgyűjtő bizottság az egyeseket és