Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

II. az iskola külső története ős kormányzása

31 — nak is világi főgondnoka. De a világi főgondnokok az intézet közvetlen vezetésében részt alig vettek. Egy néhány világi főgondnoknak a nevét megtartották jegyzőkönyveink. Ezek a következők: Gróf Bethlen József máramarosi főispán 1735. körül, báró Wesselényi Ferencz az iskola legválságosabb idejében, 1754. körül; gróf Rhédey Lajos 1812. előtt; 1813-ban s a következő években báró Wesselényi József középszolnoki főispáni helytartó, helyettese kisdobronyi Isaák Gáspár, a kiket az egyházmegye 1813. január 13. és február 10-én választott meg. Az egyházmegye 1813. február 10-ikén tartott üléséből levélben keresi meg báró Wesselényi Józsefet és kéri fel, hogy az iskola főgondnoki állását fogadja el. A levél így hangzik: Méltóságos Báró Adminisztrátor Ur! Kegyes Urunk! A szatmári Ref. Ekklesia több esztendőktől fogva törekedik arra, hogy a maga kebelében, a tanuló növendékek számához képest, egy olyan Oskolát építtessen, mely nem tsak azon Yáros, hanem az egész Környék-Vidék népességének is megfeleljen ; de látván és érezvén azt az említett Ecclesia, hogy a maga ereje, tehetsége s hatalma sokkal kissebb, mintsem az által az a nagy munka tökélletességre vitethetne, annak útján megkeresett bennünket, hogy ezen szent és közönséget tárgyazó czélnak minden lehető módokon lejendő elő-segéllésére ajánlanánk magunkat; mely eránt minekutánna reménységet nyujtottunk volna, abban állapodott meg, hogy az idő kinyiltával, az azon Oskolára nézve elkezdett munkát, megszűnés nélkül folytatván, minél előbb végrehajtassa. Minthogy pedig igazgató nélkül semmi dolog jól nem mehet, és ezen Oskolának is úgy felépülése, mint fent tartása, s maradása, egy bölts fő kormányzót kívánna: az a nagy buzgóság, mellyel hajdan Szabad Királyi Szatmár-Némethi városában, a Helvécziai vallástételt követők Ekklesiaihoz s Oskolájokhoz, azoknak felállítása s virágzó állapotra lett juttatása dolgában, Nagyságodnak, ezen Egyházi Vidék előtt el-felejthetetlen Nagyérdemű Ősei viseltettek, (melynek emlékezetére a Nagyságod dicső famíliájának kőre metszett Czímere, a Némethi Reformata Ekklesia Prédikátori háza falába, mind ez ideig nagy betsbe megtartatott) azok a nagylelkűséget példázoló kegyes ajánlások, melyek az említett Oskolának több viszontagságok miatt, pusztulásra jutott állapotjából lejendő kivételére és az elébbeni lábra lehető állítására, nézve, mind maga Nagyságod, mind dicső Elei által, az annak feljegyzésére és elfogadására megjelent, több rendbeli követtyei előtt, a Szathmári Reformata Ekklesiának, önként és egész örömmel tétettek ; mindenek felett pedig az egyedül Nagyságodhoz való tántoríthatatlan