Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

II. az iskola külső története ős kormányzása

— 18 — e helyen. A hivatalos, magas állású egyéneknek a követséggel szemben tanúsított eljárásából és magatartásából világosan kitűnik, hogy subjeetiv felekezetiesség vezette eljárásukban. De adjuk át a szót magának a küldöttség által szerkesztett naplónak, úgy a mint azt Kovács István 29 — 34. lapokon közli, a melyben a követek beszámolnak eljárásukról. „Négy megye: Szatmár, Szabolcs, Bereg és Ugocsa együttesen, Szatmár- és Ugocsamegyék külön és Szatmár város kétizben intéztek ez ügyben felterjesztést, s mindannyiszor az iskola jogérvényességét és szükségességét a következőleg bizonyították: 1. A törvény alapjából/ a mennyiben a tiltó parancsban hivatolt 1681-iki 25. és 26. és az 1687-iki 27. törvényczikkek s az ezeket magyarázó Explanatio Leopoldina és Carolina Resolutio mellettünk és nem ellenünk szólnak ; mert az iskolák megszorítása határozottan csak a Resolutio kiadása után keletkezett iskolákra értendő és semmiképen nem a régibb iskolákra, melyeket azon törvényczikkek, Explanatiók és Resolutio in statu quo meghagytak, s köztök több mint másfélszázaddal megelőzőleg fennállott szatmári iskolát is a togatusokkal együtt. 2. A közhaszon szempontjából: a mennyiben egyfelől ez intézet az, honnan a közszolgálatra alkalmas és képzett egyének egy nagy része szokott kikerülni; másfelől, a polgárok adófizetésének alapját a tanulóktól bevett haszon és segély teszi, mely megszűnvén, az alap is megszűnik; elesvén, az alap is elesik; mert a togatusok nem csak ingyen tanítják az iskolában — az évenként tízszer alig kerülő coquiáért — a két városrészben 5—6 százra menő fiúgyermekeket, hanem azon felül még saját szükségleteikért készpénzt is fizetnek. E bevételt nagyban növeli a 100-on felül levő vidéki tanulóktól — a nemesek fiaitól — szállás és kosztadásért bevett készpénz fizetés Miből önként következik, hogy az iskola betiltásával három súlyos veszély áll be, u. m. a város és vidék részéről közösen : fiaik taníttatásának messze távol helyeken, legtöbbekre nézve megbirhatatlan költsége ; a polgárok részéről: az adóalapnak közromlást hozó csökkenése; a társadalom részéről: a szellemi és erkölcsi közmívelődés hanyatlása." A napló tovább így folytatja: „Átadván kérvényünket a cancellárnak, sorra jártuk a consiliariusokat: Colért, Nedeczkit, a vallás- és oktatásügy referensét gr. Károlyi Ferencz tábornokot s Szatmár vármegye főispánját, ki, mint földiéit, kedvesen fogadván, a többek közt így szólt: Azt előre mondhatom, hogy ad prioréin integritatem scholae Kegyelmetek nem fog egészen reponaltatni; de etiam quod studia tradenda maiora contentáltathatik. Kegyelmetek ; mert csak magam is nagy helyeken megmondtam, hogy ha