Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)
IX. a főgimnázium vagyona és annak kezelése
— 153 — 1840 1884-ig- részletes kimutatása annak, hogy a gimnázium javára kik mennyi alapítványt tettek, vagy menyit adakoztak, csaknem lehetetlen, mert erre vonatkozólag a levéltárak nagyon csekély számú adatokat tartalmaznak. Bartók Gábor a 1 60-ik lapon említi, hogy 1852-ben „a szatmári és németi buzgó protestáns nép és a vidék tehetősb lakói nagy hirtelens éggel 20.000 forintot" tettek össze s a város pénztára évenként 1350 frtot adott. A mikor 1855-ben az Organisations Entwurf szerint kellett berendezkedni, a szatmári egyház fögondnoka az egyházmegyének jelenti, hogy a kormány a gimnáziumot nyilvános iskolának csak akkor ismeri el, ha 40060 forint alaptőkét tud felmutatni s jelenti azt is, hogy a kivánt tőkéből csak 2000 frt hiányzik. Volt tehát 1855-ben a gimnázium vagyona 38000 frt. A hiányzó összeget a prot. lelkes áldozatkézség előteremtette s a nyilvánossági jog meg is adatott 1857-ben jutott a gimnázium nagyobb összegű hagyományhoz, a mikor Darvay Ferencz összes vagyonának egy negyed részét (15— 16 ezer frtot) végrendeletileg e gimnáziumra hagyta. Ez a hagyomány lehetővé tette a gimnázium Y-ik és Yl-ik osztá 1 yának felá 11 ítását. Alig állíttatott fel a VI ik osztály, a kormányzó testületek már is arról gondolkoztak, hogy miképen lehetne a csonka, 6 osztályú gimnáziumot kiegészíteni a. VII. és VIII-ik osztályokkal s igy ismét főgimnáziumi rangra emelni. A kiegészítést elvileg még 1861-ben kimondják s ezen elv megvalósításához szükséges anyagi erő összegyűjtését társadalmi úton megindítják. A gyűjtés lassan foly; az idő és a körülmények nem voltak alkalmasak egy oly tekintélyes összeg összehozására, a melylyel az elvben elfogadott kiegészítést megvalósítani lehetett volna. 1880-ban még 75,532 frt 74 1/ 2 kr. volt a gimnázium vagyona. 1884-ben indit meg a fentartó-testűlet általános gyűjtést, mely kiterjedt az egész országra. Kibocsát egy felhívást az öszszes hazai protestáns felekezetekhez, a városokhoz és egyesekhez, s feltárva a felhívásban a gimnázium anyagi helyzetét s kimutatva a gimnázium fenállásának szükségességét, adakozásra hív fel egyeseket úgy, mint testűleteket. A tanári karból, a tanügyi bizottságból és a maga kebeléből alapgyűjtő bizottságot szervez, s annak működő elnökéül megválasztja Tabajdi Lajos szatmári ev. rendes lelkészt, a gimnázium vallás-tanárát Hangyaszorgalommal dolgozik az alapgyüjtő bizottság s egy pár hónap leforgása alatt a segélyre hivó „Fölhívás" szétmegy a szélrózsa minden irányában adakozásra szólítva fel úgy a hitfele-
