Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

X. a főgimnázium épülete

127 — 1853—1855-ig az előbbiek és Figura (Ábrái) Károly. 1855-ben egy félévig igazgató Figura (Abrai) Károly, a ki született Szatmárt, 1829, decz. 9-ikén. Az elemi és gimnáziumi tanulmányokat itt végezte el 1846-ig; akkor Lőcsére ment, hol a bölcsészeti tanfolyamot 1847 ben végezte s azután Debreczenbe ment, a hol a thologia és jogi tanfolyamokat hallgatta. 1853-ban hivatott Szatmárra tanárnak. Itt működött rövid ideig mint segédlelkész is Tanított 1862-ig német nyelvet, történelmet, természetrajzot és földrajzot. Innen tanárnak Hódmezővásárhelyre ment s a tanári pályát elhagyva, előbb Csongrád vármegyének főjegyzője^ később Hódmezővásárhelynek több évig polgármestere volt. Most Budapesten él, életét teljesen az irodalmi működésnek szentelve. 1846-tól kezdve több szépirodalmi és politikai lapba dolgozott álnév alatt. 1853-ban jelent meg első nagyobb czikke Julius álnév alatt. 1857-től kezdve több szépirodalmi lapban történeti novellája jelent meg, melyeket összegyűjtve két kötetben, kiadta 1 859-ben Pesten. 1860-ban adta ki Pesten „Az utolsó Szapolyai" cz. 4 kötetes regényét. Megjelentek tőle még: „Egy esküszegő király" egy kötet (1861-ben), „Brankovics Ilona" két kötet, „Nagy hazafiak" és „Magyarország 1848—1849-ben." 1855—1861-ig: Bartók Gábor igazgató, Figura (Ábrái) Károly, Kanizsay Zsigmond, Nagy Áron Géza, Orosz István. Bartók Gábor'. 1855-ben a Cseresnyés Sámuel halála évében, novemberben hivatott meg M.-Szigetről^ de igazgató-tanári állását csak 1856, márczius 9-ikén foglalhatta el. Mint igazgató kitűnő adminisztrátor, mint tanár tapintatos oktató és nevelő volt. Született Encsencsen, Szabolcs megyében, 1813, április 14-ikén, hol atyja rector volt. Tanulmányait kezdette Zsurkon, a hova atyja 1817-ben átköltözött; folytatta és bevégezte S.-Patakon. A gimnáziumi tanfolyamot 1831-ben, a bölcsészeti, jogi, theologiai és népszerű orvostani tanfolyamot 1838-ban végezte el. 1838, szept. 1-én M.-Szigetre hívatott és vitetett az elemi okolák tanítójául, a hol egy segédtanítóval tanította a négy elemi osztályt. 1841, okt. 10-ikén u. o. a költészeti és szónoklati osztály tanárául, s 1850-ben a philosophiai tanári tanszékre választatott meg, mint professor Ordinarius et publicus. — 1856, márczius 9-ikén foglalta el e gimnáziumban igazgató-tanári tanszékét, melyre még az előző év novemberében megválasztatott és meghívatott. Tanio Ö tott: Magyar, latin és görög nyelvet. Igazgatója volt ez iskolának 1867-ig, a mikor gyógyíthatatlan betegsége miatt nyugalmaztatok. 1856-ban a szatmári egyház presbiterré, 1858-ban az egyházmegye ülnökévé választotta. Meghalt 1877-ben. Elénk munkásságot fejtett ki az irodalom terén, különösen