Vay Dániel: Magyarország története 2. (Debrecen, 1888-1889)

Lipót

- 274 — Montecocculi értesülve az uj fejedelem választásról, hadait szeptember 17-én visszavezette. Ali, a 250,000 tallérig megzsarolt székelyeket Apaffy hódolatára kényszeritette ; miután sok ezer keresztyén rabja vai Erdélyből Lúgoson által kitakarodott. Kemény János, a Montecuccolitól kieszközlött 2000 fegyveressel octóber végén a székely földre benyomult de tapasztalva az országnak szomoru sorsát, miután Fogarasba őrséget vetett, Biszádra visszavezette hadait. Erdély rendei tapasztalva Lipót segélyének csekélységét ugy Kemény János bejövetelének stikertelenségét, a török által pártolt Apaffy hoz állottak, és Keményt Istennek nevében felkérték mondjon le! Kemény hajthatlan, és nem hallgatva régi barátainak Bánffy Dénes, Bethlen János, Hall er Gábor, Petky István, Betli len Farkas, Szentpály János és Teleky Mihálynak tanácsára az 1663-ik év január 3-áu egy hozzá csatlakozott német dandárral ismét Kolozsvár felé kiindult, hol az őrséget magához vette, s megszaporodott hadait Medgyes felé vezette; Apaffy előle a török segél} t várva, az erős Segesvárba zárkózott, hol örömmel értesült, hogy a jenői pasa Kucsuk segélyére megérkezett és 23-án Keményt megrohanta, seregét szétverte. Kemény János ezen csatában esett el. Keménynek eleste után fia Simon vágyott a fejedelemségre, ki Kászonyi jezsuitát Bécsbe küldötte, hogy részére Lipótnak pártfogását eszközölné ki, ugyan akkor, Erdélynek rendei Apaffy mellett felléptek, követüket Dániel Istvánt Lipóthoz inditották. Lipót félt a törökkel harczba keveredni. Pozsonyba országgyűlést hirdetett^ hol a magyar rendek látva Montecuccoli eddigi eljárásainak stikertelenségét, a török háborúra nem mutattak hajlandóságot és a királyt felkérték, vezényelje ki ha" dait Erdélyből.