Vay Dániel: Magyarország története 2. (Debrecen, 1888-1889)

Lipót

- 274 — Montecocculi értesülve az uj fejedelem választásról, hadait szeptember 17-én visszavezette. Ali, a 250,000 tallérig megzsarolt székelyeket Apaffy hódolatára kényszeritette ; miután sok ezer ke­resztyén rabja vai Erdélyből Lúgoson által kitakarodott. Kemény János, a Montecuccolitól kieszközlött 2000 fegyveressel octóber végén a székely földre benyomult de tapasztalva az országnak szomoru sorsát, miután Fo­garasba őrséget vetett, Biszádra visszavezette hadait. Erdély rendei tapasztalva Lipót segélyének cse­kélységét ugy Kemény János bejövetelének stikertelen­ségét, a török által pártolt Apaffy hoz állottak, és Ke­ményt Istennek nevében felkérték mondjon le! Kemény hajthatlan, és nem hallgatva régi barátainak Bánffy Dé­nes, Bethlen János, Hall er Gábor, Petky István, Betli len Farkas, Szentpály János és Teleky Mihálynak ta­nácsára az 1663-ik év január 3-áu egy hozzá csat­lakozott német dandárral ismét Kolozsvár felé kiindult, hol az őrséget magához vette, s megszaporodott hadait Medgyes felé vezette; Apaffy előle a török segél} t várva, az erős Segesvárba zárkózott, hol örömmel ér­tesült, hogy a jenői pasa Kucsuk segélyére megérke­zett és 23-án Keményt megrohanta, seregét szétverte. Kemény János ezen csatában esett el. Keménynek eleste után fia Simon vágyott a feje­delemségre, ki Kászonyi jezsuitát Bécsbe küldötte, hogy részére Lipótnak pártfogását eszközölné ki, ugyan akkor, Erdélynek rendei Apaffy mellett felléptek, követüket Dániel Istvánt Lipóthoz inditották. Lipót félt a törökkel harczba keveredni. Pozsonyba országgyűlést hirdetett^ hol a magyar rendek látva Montecuccoli eddigi eljárásai­nak stikertelenségét, a török háborúra nem mutattak hajlandóságot és a királyt felkérték, vezényelje ki ha" dait Erdélyből.

Next

/
Thumbnails
Contents