Vay Dániel: Magyarország története 2. (Debrecen, 1888-1889)

Zápolya János és I. Ferdinánd ellenkirályok

A székesfehérvári orázággyülé.-ü a komárotái törvénytelen gyűlésen megjelenőket előre honárulóknak nyilvánítják : az üresedésben levő püspökségek jövedelmeit az ország védelmére utalták; az izraeliták kiűzését elhatározták, (nevezetes, hogy a türelmes Mária királynő is octóber 9-én a szerencsétlen mózeshitüeket Pozsonyból szintén kiűzette.) végre János királynak udvartartására adót szavaztak meg. János király a többi törvényeket megerősiti, de az egyház kincseit érinteni vonakodott. János a november 12-én hozott törvények vonalán, a nádort és az előkelőket a komáromi gyülésbén résztvételtől eltiltja; ezeknek, előtte megjelenését parancsolta. Az igy bevégzett országgyűlés és koronáztatása felöl Zápolya, Zsigmond lengyel királyt. Druget zempléni főispán, Velenczét pedig Josefics zengi püspök által értesítette; a püspök a Signoriát, követének az uj királyhoz küldetése végett is sürgette, hason czélból Rómába és Párisban is járt, többi követei több országokban tudatták elválasztását, Ferdinánd cseh királylyá választatott, mely. alkalomból János király követe, lendvai Bánffy János által üldöztette, de Ferdinánd Bánffyt csak mint az erdélyi vajda követét fogadná, mit ez elutasit, egyszersmind nyilvánítja, hogy ő a magyar király nevében magyar nyelven akar nyilatkozni, mit kerülendő, Ferdinánd utasította, hogy küldetését Írásban adja elő ; mi megtörténve, Ferdinánd minden összetűzést kerülő sikamlós válaszával eresztette el a magyar követet, Ferdinánd Zápolyának sikeréről értesülve, Hamburgba érkezett, hol német hivei (Jyornek azonnali megszállását tanácsolták,

1 de ezt magyar pártolói ellenezték, 1 Gévay.