Vay Dániel: Magyarország története 2. (Debrecen, 1888-1889)

I. Ferdinánd és János Zsigmond ellenkirályok

Soliman Biula ostromáért bosszút lihegve, hadseregével közeledik. A főváros alatt veszteglő Rogendorf helyben marad. Pesten összeköttetését a hajóhíddal feltartja, még mindig a birodalmi segélyhadaknak érkeztét várja. Augusztus 5-én a császárnak és Ferdinándnak követei értesitik, hogy erősítést nem adhatnak, utasítják, hogy minden áron békét vásároljon. Rogendorf augusztus 26-án táborát négy részre osztva, visszavonulását megkezdi ; Perényi dandárát a Dunán átszállítja, de az idegen zsoldosoknak húszezer főt számláló dandárát a törökök hadserege megszorította, legnagyobb részben a Dunába fojtotta, Puehaim tábornok nyolczszáz némettel török fogságba esett. Rogendorf hat nagy, százötven kisebb ágyút, minden had- és élelmiszereit elveszítette. Rogendorf'nak, ki kisszerű féltékenysége s lusta késed elmezésével Budát török kézbe juttatta, sebeiben a Csalóközön meghalt. Ferdinánd értesülve a nagy csapásról, hallja, hogy hi vei őt tehetetlenséggel vádolják, kétségbe esik, Linczig futott, honnan bátyjának, a császárnak segélyét hasztalan sürgette. A magyar hazafiak aggódnak, hogy Soliman olcsó győzelme után Magyarországot tőrök tartománynyá teendi. Alapos aggodalom ! Solimán Buda alatt tábort ütött. Isabellának drága ajándékokat küldött; Zsigmond Jánost Magyarország királyságával biztatja ; kívánja, hogy pártfogoltját sátorába hozzák ; Verbőczy, Török Bálint stb. főurak a kisdedet augusztus 29-én a sultánnak sátorában bemutatták ; mialatt a törökök kisebbnagyobb csapatokba a várba betolultak s midőn kellő számra növekedtek, a Jenicserik pasája kijelenti, hogy a várat a sultán részére elfoglalta, egyszersmind a polgárságot békére intve, a fegyverek beszolgáltatását megparancsolta. Buda 1541. szept. 2-án — ily olcsó áron — török kézre jutott, a mecsetté átváltoztatott egy-