Vay Dániel: Magyarország története 2. (Debrecen, 1888-1889)

Zápolya János és I. Ferdinánd ellenkirályok

csapásul hadainak lelke Frangepán Kristóf, ki magára hagyatva, Ferdinánd hadait Tótországhói kiseperte, Varasd ostrománál Kecskés elrejtett vadászaitól halálos sebet véve, elesett ; halálán méltán örvendett Ferdinánd, mert ezután, Bathyány csakhamar megsemmisítette a dombroi végzést, s az egész tartományt Ferdinándnak hódolhatta. A Frangepán bölcs tanácsát elutasitó, hadait szélylyel eresztő János királyt hi vei elhagyták, alig néhány főúr maradt hivségében. Hazánkat elhagyni és bujdokolva menekülni vala kénytelen. János, Borbála testvéréhez, Zsigmond lengyel királynőhöz törekedett, de az európai viszálytól félő sógora segiteni nem merte, bátorabb vala Zsigmondnál a krakkói palatínus Tarnov János, ki várát vendégszeretettel felajánlotta János királynak és kíséretének. Jánost tarnovi elvonul tságába Verbőczy, Dóczy, Pöstyéni, Törnualjay, Deák Simon és kit legelői kellett volna emlitenem Fráter György, sz. Pálról nevezett remete barát követték. Utyesenies M a r t i n u z z i Fráter G y ö r g y, történetünk eredeti kitűnősége, a merész államférfiunak, a sokaktól félreértett Fráter György sok gyermekkel megáldott atyának nemes Utyesenicsnek és a Martinuzzi családhoz tartozott anyjának (ki után Martinuzzi néven is neveztetett) negyedik fia, Horvátországé nak Kamizacz helységében 1483. körül, tehát Mátyásnak dicsőséges uralkodása alatt született. Atyja a Hunyadyak zászlói alatt harczolt. Nyolcz éves fiát — Corvin Jánosnak — valószínűleg 149 J -ik évben, midőn ez Ferdinándnak németőrségét Zágrábból kiverte, adta át. Corvin a kis Györgyöt Hunyad várába szállította, hol később neveltette. Fráter György, az 1504-ik évi október 12-én kimúlt Corvinban, második, atyját veszítette el.