Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

Árpádházi fejedelmek - Árpád

- 56 Pannoniának birtokba vétele után az etelközi és pusztaszeri kötések értelmében a vérrel szerzett földekből a nemzetségeket kielégiti. Árpád magának tartja meg a Duna és Tisza közötti nagy sikságot és a Dunánál Fehérvár vidékét; Erdélyt Tuhutum, a Sajó és Hernád völgyéit Bors és Edomer; a Vértes alját Szabolcs, a Balaton vidéknek zalai végeit Bulcs, a Sárviz vidékét Vojk, Baranyát Ede kapják osztályrészül. Igv elégíttettek ki a többi nemzetségek is az általuk hóditott birtokokból. A honfoglalás mennyi magyar vérbe kerülhetett, abból is megítélhetjük, hogy Árpád édes hazánkat atyjának Álmosnak és Árpád, Levente, Tarkos, Jutosz és Jeles nevü fiainak vérén szerezte meg.* Mire Magyarországot meghóditá, már csak egyetlen fia, a Csepelszigeten 897-ik évben született csecsemő Zoltán élt. Árpád a jól kiérdemelt nyugalom napjaiban Zsoltnak öröke felett intézkedik. A behóditott hazában idegenek közül csak a bihari várában meghagyott kazar eredetű Marót élvezett némi függetlenséget, de az Erdélylyel összeköttetés miatt tovább tűrni ezt sem lehetett. Árpád Őcsőb és Velek vezéreit Marót ellen küldi, ki nem fogadva csatát, bihari várát elhagyja és az őserdők közé vonul és követsége által íelkéreti Árpádot, hogy agg korát tekintve, hagyná meg bihari várának bii tokában, hogy végnapjait ott békében bevégezhesse, egyszersmind kéreti, fogadná el leányát Zsolt jegyeséül, kinek kincseit és tartományait nőhozományul átadja. A fejedelem Marotnak feltételeit elfogadta. A gyermek-párnak nászünnepét 899-ik évben vezérei és a törzsfők jelenlétében megtartatja és ezen alkalommal Zsoltot fejedelemnek kikiáltatja, hivségére népét megesketi. Az * Bíboros Const