Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

A magyarok története - Bevezetés

- 41 a számtalan törzsekből egy nemzetté szilárdulni kezdő árja fajok szétrobbanlják. Ezen birodalomnak kelet-éjszaki határain lakó magyarok belátva, hogy ők egymaguk a további ellentállásra gyöngék, 884. körül a Dnieperen átkelnek és a Bugh és Szered között „Etelköz"-nek (Atul-kuzu) nevezett uj hazát alapítják. A magyar jellemét pár szó: „vitézség, lovagiasság és műveltségi fogékonyság" kifejezd. Ezen tulajdonai azon talizmán, melynek büverejétől erősítve, fogyva bár, de törve nem, él hazánk. A magyar, ha a hálátlanság jótéteményeivel vissza él, mondogatja ugyan, „kárán tanul a magyar", de nyúlt szive nem okul. Ha vendégszeretetükért rossz pénzzel fizetik, „ha befogadod a . . . t, kiver a házadból" de ezer csalódás után vendégszerető marad. Porphyrogenites irja: „A magyar nép férfiakban gazdag, szabad, fényűzéshez, a kincsgyüjtéshez semmi hajlama, csak arra törekszik, hogy lélek ereje által elleneit felül múlj a." A császár-irónak jellemrajzát fövonásaiban ma is elfogadhatjuk. Legnagyobb szerencséje a magyarnak, ugy a művészet, mint a tudomány terén, bámulatos fogékonysága. A magyarnak jellemrajzát végezve, foglalkozzunk regéivel. A P a 1 u s M e o t i s gázlóján utat mutató szarvas, Mogyer s Hunyornak nőrablása sat. költészetünknek szép örökségei. A sok regéből csak még Emese álmát em' item. Emese álmában egy karvalyt lát, mely keblére hajtja fejét s megtermékenyíti, álmodja továbbá, miként ágyékából egy messze folyó patak ered; az álomfejtők a születendő nagy fejedelmet (Árpádot) és a Dunától végig folyó hazát jósolják. Midőn a magyarok az Atulközi hazát elfoglalták, a