Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

I-ső RÉ5Z - A hunnok

— 30 — A császár és vele a főváros népe fejét veszti, a kétségbeesés tetőpontig emelkedik. A császár a várost feladni készül. Csak két férfin nem remeg, az agg Belizár és az ifjú Germanus, kik a feladást ellenzik. A vén Belizár feledi éveit, a tábor zajában megifjodik. A liadok élén kedvelt liarczmodorálioz hiven az erőnek hasztalan elforgácsolását gondosan kerüli, könynyelmüen nem megyen bele az ellen csaltőreibe. Az elpuhult polgárságból táborában kemény vitézeket nevel, s midőn erejében már biztos, jól megválasztott téren fogadja el a Zabergántól kinált harczot és véres ütközetben szárazföldi seregét leveri, ugyanakkor Germanus nehéz gályáival a hunnok csolnakjai felett diadalmaskodik. Belizár és Germanus 559-ik évben a fővárost felmentik. A visszaszorított Zalmrgán zsákmányaival és vitézeinek számát túlhaladó foglyaival országába visszatér, hol tapasztalja, hogy az utigur Sandilh távollétében kutigurjait pusztította, Zabergán ellenét megtámadja és leveri. Ezzel a hunn történet véget ért.