Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

I-ső RÉ5Z - A hunnok

— 27 — s nagy értékű tollakkal ékítve. Minden iiimii nyírott hajat viselt, Mundóban nemcsak a divathőst, de csakhamar a vitéz lovas vezért is tiszteli Byzancz, midőn Belizár alatt 47t-ik évben annak csatáiban lovasait elmaradhatlan karikásával bevezeti s a csatákat eldönti. Képzeli-e az alföldi pásztor, hogy az ostor, melylyel a csikós délibábos rónáikon csikóit tereli, melylyel a csordás helységét hajnalonként ébreszti, Attilának kezében istenostora, Mondónál pedig a csatában fegyver volt. Képzelhetné, mert látta az utolsó harczoknál, hogy a karikás a magyar lovasságtól sikerrel használtatott. Mundóra — tagadhatatlan — nagyatyjának érdeme tényt árasztott, de be kell ösmerni, hogy öröklött vitéz nevét saját hadi érdemeivel is diszité. Láttuk, hogy Hertt vára alatt vitérségeért scamar királyá tétetett, olvastuk hogy lovasságával csatát döntött, most adjuk ehez azon érdemét, midőn 510-ik évben a cirkusban a császár ellen fellázadt népet leveré és Justinianust megmenti. A hálás császár Mundot Illíria kormányzójává nevezi ki, Mundo elrómaisodik, nevét M u n d u s-ra változtatja. Mint Illíria kormányzója a vén Belizárnak gyalosága előtt száguldó lovasaival Dalmátiát meghódoltatja. Utolsó szerepét Mundo a s a 1 a n o-i csatában játszaki, hol fia a keresztyén Maurus a gótkoknak sorai közzé lovasságával bevágott, de a túlerő nyomása alatt összeroskadt és minden népével együtt elesett. A csapásról értesült Mundus fiának gyilkosaira bőszült vadkanként ront, az ellen sorait felbontja, és teljes győzelmet arat. A megvert góthok, rendetlenül menekülnek. Mundus ujabb és utolsó cserágat tiiz fejére az 535-dik évben. Győzelme után szemlét tart a csata-