Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

III-ik RÉSZ. - Vegyesházbeli királyok. - Hunnyady korszak. Erzsébet és 1. Ulászló

— 292 — kedvetlenedik ; de vezéreitől biztatva, ujabb [hatezret rohamra vezényel, ezeket az egri dandár el döngeti, Hunyady támadását folytatja, az ázsi ai hadakat visszaveri ; már a fősereggel készül végezni, de mielőtt nehéz útára indulna, újra felkéri Ulászlót, hogy állásából ki ne mozduljon. Hunyady már megingatta, már visszavonulásra késztette Murád hadait. — A had hevétől elragadott s a Hunyady babérjaiba osztozni kivánó Ulászló elhagyva állását s tapasztalatlanságában — csekély — inkább diszkiséretével, egyenesen a török hadak zömét képező jenicserek közé téved, vakdühébe a sultán sátora felé törekedik ; Hunyady észreveszi az elkövetett hibát — a király megmentésére rohan ; de mielőtt odaérne egy török Ulászló paripájának lábát ketté vágja, a hanyatlót átdöfi, fejét törzsétől elválasztva, lándzsára tűzték, kíséretét pedig feikonczolták. Az estig dühöngő harczot Murád, Hunyadynak cselét félve, ki nem használta — a visszavonulást nem zavarta. — Másnap reggelen észrevéve hibáját, a magyarok elhagyott táborára ront, hol az elmaradt egyházi és világi sebeikben szenvedőket és a visszamaradtakat telkonczoltatta. E harczok alatt vesztek el Cesarini, Báthory István stb. Hunyady Oláhország felé menekült, hol az utána leskődő oláh (Drakul) vajda elfogatta, de szabadságát Héderváry Nádor közbenjárása után visszaadta! Ki hitte volna! az augusztus 1-én Szegeden vér nélkül megnyert fényes vivmányok után, a főurak által eskíiszegésre ingerelt Ulászló husz évét csak tiz nappal meghaladó ifjúságába, a gyászos emlékű várnai sikon — már november 10-én bevégezte életét. — Ki a hősök halálát szenvedve — hazánknak személyéhez kötött szép reményeit magával együtt eltemette.