Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

I-ső RÉ5Z - A hunnok

- 22 Aetius légióival a hunnokat meglepi. Megjelenése a zaklatott polgárságba lelket önt és Aeiius, az orleans-i polgársággal egyesülten az ellenséget kiveri. Attilának örök győzelmein Aetius 451. junius 23-án Orleansban ütötte az első csorbát. Attila, bár zsákmányaival, de visszavonult. Attila Troyes alá érkezik, de a várost Lupus püspök kérelmére megkíméli; azonban Lupust, mondván: hogy „e szent ember szerencsét fog nekem hozni", kezesül magával viszi. Az óvatos Aetius Attillát légióival követi, és midőn Chalons alatt tábort üt, ezzel harczba vegyül. Borzasztó liarcz kezdődik. A csatáknak két félistene egész napon által küzd, este 100,000 elesett hősnek hullája borítja a csatatért. Irtózatos véráldozat. És a csata eldöntve nem lett. Attila szekérvárai közé szállítja zsákmányolt kincseit, erősségéből kirohanásait ismétli. Aetiusnak szövetségese, T h o r i s m u n d beleun a sikertelen vérontásba (és talán rosszat is sejtve) Aetius táborát gótbjaival éjnek idején elhagyja, ezentúl Aetius meg gyöngült seregével, csak távolról követi Attilának kincsekkel terhelt táborát, de többé meg nem támadja. Tagadhatlan, Gallia mentve, de épen olyan igaz, hogy Attila leverve nem vala. A liunnok zsákmányaikkal hazaérkeztek. Attila nem pihen, uj hadjáratra készül; és már a 452-ik évnek elején Itáliára ront. Már magában ezen ujabb hadjárata és még inkább azon körülmény, hogy a nyomorult rómaiak a hős Aetiust a vádlottak padjáig üldözik, bizonyítja, hogy Attila Chalonsnál legyőzve nem vala. A hunnok átszállnak a J u 1 i Alpokon. Itáliába leereszkednek. Róma páni félelmében ide-oda kapkod, fejét veszti. Attila már Aquilejá-t vivja, hol az ostrom az