Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

I-ső RÉ5Z - A hunnok

kenységével visszaél, vele játékot üz; e g y császár minden tekintélyét elveszti, ha hazudik." Attila egy kétszinü római császárral szemben hívének atyja. Bámuljuk Attilának önuralmát; két hónapja tudja az élete ellen olálkodó gazságot, naponta látja az összeesküdt czinkosokat és titkát megőrzi. Végre, elérkezik a pecsét feltörésének ideje. A haragjában rémitő Isten ostora maga elé vezetteti, az előbb kimutatott Vigilt, és elibe dobatja az életéért szánt kincset, a füleibe dörgi: „Gazember, mit akartál e sok kincsesei?" Vigil, Chrisophiusnakméltó czinkostársa, szemtelenül felel: „Én lovakat vásárolni és római foglyokat kiváltani hoztam ezen pénzt." Attila türelmének fonala elszakad, reá rival: hazudsz, szemtelen gazember, de engem meg nem csalsz, és ha rögtön be nem vallod a valót, veled érkezett fiadat szemed előtt keresztül döfetem. Vigil megijed és mindeneket bevall, ártatlan fiának kegyelmet kér, mit meg is nyer, de ő fogságra vettetik. Vigil fiát, Attila a gaztettet tudatni Konstantinápolyba indított követséggel küldi; igéri, hogy ha száz font aranyat hoz váltságul, atyját, Vigilt is szabadon ereszti. Az érkező liunn követség a világvárost ruházatának fényével meglepi; de deginkább egy Orestes nevii lnmnak sajátságos viselete tűnik fel, kinek nyakáról az Attila életéért száz font aranyat tartalmazott bőrzsák logott le, mit Orestes később a meglepett Chrisaphiusnak felmutatva, reá förmed: „Te szörnyeteg! ismered ezen zsákot?" és haragja emelkedve, folytatja: „Tudod, Mundzukhnak fia nemes sziiletésii, mint Theodosius, a különbség a kettő között az, hogy Attila őseihez méltó maradt, mig császárod gazságig aljasult. Adót fizetve elösmerte, hogy Attila ura; és most elvetemült szolgaként tőrt vet. Tudd meg, gazságodat mind addig hirdetjük, mig a császár,