Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

I-ső RÉ5Z - A hunnok

— 15 — sem árulja el. sőt a C s á t li által elővezetett követséget nem csak elfogadja de vendégeül király-lakába meghívja. Priscus megírta miként a hunn király vendégeit valószínűleg Szeged alatt a vizek összefolyásánál létezett királylakban ázsiai pazar fénynyel fogadta. Társalgásaiba a király eszének élét, bírálatainak mélységét, érveléseinek súlyát csodálja. A Eéka várában kifejtett pazar fény, és az itt tapasztalt udvari élet egyaránt meglepték. Csodálkozik midőn a hunn királynak első hivatalnokában, honosát, a görög eredetű 0 n e g e s i o s-t meg irmeri, — meg volt lepve, hallván hogy Attila nemcsak fiainak nevelését, de egyszersmind a nagy kazar birodalom feletti gyámságot is a görögre bizta ! meghatotta Priscust az idegen iránt tanúsított nagy bizalom, Onegesios nak kitüntetésein bámult. És valóban Attila Onegesios jutalmazásában nagy király. Priscus ragyogóan ecseteli, mint találkozott Eéka várában, egy őt szép görögséggel üdvözlő honosával. Nem érti, hogy egy müveit görög jól érzi magát — az isten ostorának udvarában ; kíváncsi kérdést tesz ; miért nem tér vissza görög hazájába ? Olvassuk a' hunná lett görögnek feleletét: ,.En teljesen boldog vagyok Hunniában, gazdag kereskedő voltam, a győztes hunnok foglyává lettem. Később a velem emberségesen bánó hunnok zászlói alatt harczoltam. miért szabaddá és hunná lettem. Hunn nőt vettem, ki gyermekekkel boldogít. Ma már nem csak gond nélkül, de Attila udvarában gazdagon élek. Jelenem kedvesebb, mint multam vala. Hunniában az ideg e n, m i k é n t a hunn, szerzeményét szabadon élvezi. A harczok a rómait kifosztják, minket táplálnak." Szép elismerése egy bevándorlottnak. A keletiek általában, a hunnok pedig kiválólag