Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

I-ső RÉ5Z - A hunnok

— 9 — Csatáiban kérlelhetlen, de a hódolók iránt lovagias. Más népek isteneivel szemben türelmes. A liunn király az érdemet ugy vérrokonnal mint idegennel szemben, egyenlően igazságosan jutalmazza ; — a hunn szemében nemes nemcsak a hunn, de mind a ki lobogója alatt vérét áldozza. A hunn műveltségnek bizonyitéka az, hogy a hellén kitűnőségek, mint Aetius és Constantinus római patríciusok, — a nagy történész — a görög Priscus a hunn királynak szivesen fogadott és Hunniában örömmel időző vendégei valának. Attila az egyenlő műveltségnek egyenlő jogot biztosit. Legyen ennyi elég a hunnok jellemzéséből. Kerülve a hunnokra nézve a mesés korban ezeket felemlitő jegyzetek

1 ismétlését, a történet fonalát ott veszem fel, hol már némi adatokra támaszkodhatom. A hunnok Kr. e. 192 évvel Khinával szomszédos határaikat — Mete Tanyousok alatt kiterjesztik.

1 Mete után a tatárokat legyőző Ladeliam érdemel említést ; ez okból mellőzöm U b 11 stb. többi ázsiai tanjousokat (fejedelem.) A hunnok történetét a magát tanjous helyett királynak czimeztető Balambérral kezdem.

2 Balambér(Balamer)hunnjaivalaPalus Meotison átkél, a 374-ik évben H e r m a n e r i c h ostrogoth királynak hadait megtámadja s a döntő csatában tönkre veri. Hermanerik nagyobb fia a végzetes ütközetben elesik, az országot és fiát vesztő király csatavasába dől. A széjjel szórt ostrogothok egyik része K r imiába menekül; a másik Itáliáig fut, a szerencsétlen 1 Pray Gy. 2 Aviosus.