Sőrés János: Szent-Mihály község története (Debrecen, 1887)

II. Egyház - 3. Haladás korszaka 1832

141 de szives igyekezetemnek. Azokat pedig, kikre nézve haszna nem vólt, kik elfelejtkeztek azon ünnepélyes szent fogadásról, melyet a szent élet követésére nézve előttem tettek; valamint azokat is, kik közönséges helyenni tanításaimra siketek levén, jó útra nem tértek, s azon előre nem haladtak: mindazokat mondom lelkem teljességéből sajnálom, és szivem szerént kesergek lelki károkon. Fájdalom, hogy azoknak nem lehettem lelki attyok, nem szülhetvén őket lelkiképpen uj emberekké. De buzgó igyekezetem által mint lelkiisméretem mondja — könnyítettem számadásomnak nehéz terhét. Mert minden időbeli lelki tanítókra tartozik az, mit Ezékiel prófétának mondott az ur 3-ik rész, 18-ik, 19-ik verseiben: „ha én mondándom a hitetlennek, halállal halsz meg, és te őtet meg nem inted, és nem szóllasz neki, intvén őtet, hogy a hitetlen az ő istentelen utától eltávozzék, hogy éljen, az a hitetlen meghal az ő álnokságában, de az Ő vérét a te kezedből kívánom meg. Te pedig ha meginted a hitetlent, és meg nem térend az ő álnokságából, és az ő istentelen utáról; az, az ő álnokságában hal meg; de te, a te lelkedet megmentetted." E szavakra czélozva tette szent Pál már említett búcsúzó beszédében ama nyilatkozatot, mit itt bátor vagyok én is magamévá tenni : „tudományt tészek nektek e mai napon, hogy én mindeneknek vérektől tiszta vagyok. Mert nem vonogattam magamat, hogy az Istennek minden akaratját néktek nem hirdettem vólna." Csel. 20. 26. 27. A lelkiisinérctnek ilyetén tanúbizonysága nekünk néptanítóknak legdrágább jutalmunk, de egyszersmind itt e földön szent munkánkból csaknem egyedüli örömünk, mert fáradságink sikere hallgatóink lelki épületében titok előttünk. Jézus szavaiként ugyan is: mikép „a szél a hol akarja fu, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnét jő, és hová mégyen ; igy vagyon minden, ki a lélektől születik." Nem tudhatja a néptanító mikor ? kinél ? s melyik szava tette meg az óhajtott hatást. De még is vágynák némely jelek, melyekből szent munkánknak kivánt sikerét nem helytelenül következtethetjük. Ilyennek tartom én, és pedig nagy örömmel tartom ilyennek magamra nézve, azt a buzgó ragaszkodást, melyet kedves vólt hallgatóim hivatalomtóli elmozdittatásomkor erántam mutatni szívesek voltak. Azt hiszem én, — se hit bóldogit engem — hogy ez tettetést nem ismerő sziveknek nyilatkozata vala, melyre majd 20 évi, bár erőtlenségekkel teljes, de mindenkor hiv fáradságim tapasztalása serkenthette azon egyenes lelküeknek ismert hallgatókat, kik hogy valaha máskép szóljanak, mint érzenek, felölök soha fel nem tehetném; kiknek szives ragaszkodását koporsóm zártáig soha el nem felejtem, s mindenkor hálás örömmel emlegetem. Azonban, fájdalom ! tagadhatatlan az is, hogy két izben többek nevében irt, de hitem szerént csak egy-kettő által eszközlött, névtelen vádlevél nyújtatott be felsőbb helyre ellenem, melyek közül