Sőrés János: Szent-Mihály község története (Debrecen, 1887)

II. Egyház - 3. Haladás korszaka 1832

140 lehetnek. Ilalott, — polgári halott lévén tehát én ez idő szerént Sz.-Mihályra nézve, csak e néma sorokra kéntulenittetom bízni szívbeli érzethnet. Itt természetesen visszavitetik emlékezetem e helybon eltöltött időmre, s az alatt véghezvitt tetteimre; melyekre visszatekintvén, ha szintén nem abban a mértékben is, mint a nagy apostol, (mert hiszen a mai legnagyobb tanítók közül is ki dicsekedhetnék apostoli tehetségekkel?) de még is tisztelt hallgatóimhoz utoljára szóllván, lelkiismér'etem helybenhagyása mellett sok részbon magamra alkalmaztathatom az ofézusi gyülekezettől búcsúzó sz. Pálnak következő szavait : „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyben közitekbe jöttem, mint viseltem magamat köztetek abban az egész időben. Mert szolgáltam az urnák nagy alázatossággal, sok könyhullatással és kísértetekkel, kivált hivataloskodásom elsőbb éveibeni sok betegeskedéseiiti közt, és semmi előtt nem vonogattam magamat, a mi néktek hasznotokra vólt, hogy azokat nektek ne hirdetném, és hogy ne tanítanálak titeket közönséges helyen, és házamnál." Csel. XX. 18. 19. stb. Ugy vagyon, noha említett régi betogcskcdéseim a közönséges helyenni szolgálatot is elég terhessé tették nekem : még is a házasuló ifjakat — tapasztalván nagy gyengeségüket — házamnál isteni igazságokra tanítani, a kegyesség egyedül boldogító utának követésére inteni, serkenteni, — inig korosabb napjaim erőtlenségi engedéndik — állandó törvényemmé tettem ; noha akkori betegeskedésim mellett, — azon, o miatti számtalan megtámadások, ellenkezések, melyekkel ezen intézkedésem felállításának, kivált kezdetében küzködni kéntelenittettem, hathatósan indíthattak vólna engemet ennek mellőzésére. De ismét mondhatom az apostollal hogy „én semmivel nem gondoltam, s az én életem sem vólt ncketn drága, csak hogy elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az úr Jézustól." Sokaktól cz az ifjak körüli fáradságom haszontalan munkának tartatott. Én mást tapasztaltam, s máskép Ítéltem. Sokszor láttam én, s öröm könnyük közt láttam, — könynyüket rezgeni az előttem álló nemcsak tanultabb, de soha nem iskolázott ifjaknak is szemeikben, és vájjon van-é oly drága gyöngy s gyémánt, melymk becse azon könnyük becsével felérhetne, midőn azok a már az előtt meglehet eltántorodott, de ekkor a vallásos intések által jóra lágyult s inelegült, s igy a kegyesség útára visszavezetett ifjak szivének legdrágább könnyűi voltak; s mindenkor örömmel emlékezem reá, hogy többen szives könnyük közt köszönték meg körültök tett fáradságomat, s mcgvallották, hogy e nélkül — nem hallván Soha vallásos intéseket és sem azt nem tudván, miben áll a vallás, sein azt, mik az embernek erkölcsi kötelességei •— rossz emberekké lettek vólna. Haszna, nagy haszna vólt hát az ilyqüekre nézve az én — bár erőtlen,