Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

III. Könyv: Bocskai-Bethlen-Rákóczy korszak. 1600–1753-ig. Első virágzás és hanyatlás korszaka - I. FEJEZET

92 Ez adatból látszik, hogy ebben az időben a császár szállás, mely jó ideig a folytonos belvillongá- J sok és háborúk alatt oly bitang jószág volt, melyből most a Kállayak, majd a fejértóiak s odavaló birtokosok kényük szerint fogtak lel kaszálókat, szántóföldeket, Nyíregyházához tartozott; — sőt épen e puszta inivelése végett laktak itt a császár jobbágyai, kik két oldalról is meglevőn erősítve szabadságaikban, mint Debreczen. Nyírbátor sat. a közéjök ment jobbágyokat megvédelmezték, nem adták ki, sőt ha elakarták közülök vinni, erőszakkal is kiszabadították; ez a körülmény nagyban befolyt a község népesedésére, számban, erőben való gyarapodására. Az 1619-ik év szept. 10-én Bethlen Gábor győzelmes seregeivel Fejérvárról Debreczen alá szállván

1). Szabolcsmegye nemesei siettek zászlói alá a hajdúkkal együtt, az ellen állókat pedig jelesül: Kálióban Lónvay András, Ecseden Pernyeszi Gábor. Tokajban Abaffy Miklós várkapitányokat meghódoltatta, igy Nyíregyháza, mely néhány évig német hatóság alatt volt, ismét az erdélyi fejedelemség hatósága alá esett, mely körülmény nagyban elősegítette történeti tárgyunk emelkedését s jogainak gyarapodását. Az 1622-ik évben történt megyei „conscriptio"ban „Taxata possessionis" rovat alatt foglaltatnak a következő helységek: Parlagh, Nádudvar, Újváros, Ujfejértó, Királyteleke, Nyíregyháza, Báthor, Besenyőd, Encsenes, Filep, Vasvári, Apagy, Pilis.

2) A Nyíregyházán levő porták számára következtetést lehet vonni az Ö Horváth Mihály Magyarország története, v. k. 197. 1. 2) L. „Regestrum super nona connumeratione portarum in Comitatu de Szabolcs, juxta constitutionem Piaeta soproniensis 1622. Szabolcmegye levéltára.