Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

II. RÉSZ: A nyíregyházi ev. ref. egyház története - II. FEJEZET

— 388 — dálkodást folytatnak, sőt a nőtlen személyek is, ha szállásuk van. 2. Az olyan özvegy férfiú, kinek sem szállása, sem járó jószága nincs, sem pedig mesterséget nem folytathat, fél bért fizet, hasonlóképen a feleséges szolga és a feleséges mester legéig, ugy az otyan nőtlen legény, akinek vagy háza, vagy szőlője van, és már megházasodhatna, mint szintén az olyan özvegyasszony is, a ki a megholt férjének mesterségét folytatja, és legényt tart, nem különben az olyan mester legény, a ki már a maga kezére dolgozik, ámbár még nincs felesége. A simaiak pedig tartoznak adni egy véka gabonát és 20 krt is, ha szolga is valaki. 3.) Minden özvegy asszony aki maga kenyerén van. tartozik két napszámmal, vagy annak az árával, de ha kenyér kereshető fia van, és maga lakik, ámbár a nőtlen fél bérrel tartozik. — Hogyha pedig valaki olyan erőtelen már, akár férfi, akár asszony is, akár özvegy, akár házas, bogy a maga élelmének kikeresésére is alkalmatlan, az olyan semmit se tartozik fizetni, ha szegény. 4.) Tartozik az eccla még négy ekét adni egy nap, tavasszal és nyolcz kapást, ezeknek enni is kell adni, amazoknak pedig csak pálinkát. 5.) A Tisza partról, vagy akarhonnan annyi menynyiségü helyről tartozik haza hozatni, az eccla minden esztendőben két-két öl fát. Vagy ha pedig a nyiregybázai erdőn lehet kapni, akkor 4 szekér kétszer-kétszer tartozik hozni, de ha az úgynevezett kender áztatón innen esik a fa vétel, ugy háromszor is ha szükséges. Egy esztendőről pedig a másikra nem lehet által vinni ezt a fahozatást, azaz, ha ebben vagy abban, vagy amabban az esztendőben egy cseppet sem