Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

A jövő programmja

— 358 — n y e s i t é s, önérdek és pártoskodás fegy vérét, s egyesítsen mindnyájunkat a közös czél, a város jól felfogott érdeke. Ajánlom nézeteimet azoknak figyelmébe, a kiket illet, vagy mondjon bárki jobbat és üdvösebbet, ha meggyőzetem, saját nézeteimtől szívesen elállók s követni fogom a bölcsebbeket, mert előttem csak eg}

T czél lebeg e tekintetben, szűkebb hazánknak jóléte, fejlődése s felvirágzása! Adja Isten, hogy a jövő nagy alkotásainak alapját letehessük a közel jövőben, s az anyagi szellemi jólétben bővölködő városban lehessenek boldogok annak polgárai! Ugy legyen!! Mielőtt berekeszteném a jövő programmját, egy szerény, de nézetem szerint mégis jelentőségteljes inditványnyal lépek fel. Láttuk városunk történetéből, hogy az a legnagyobb nevű, az ország sorsára döntő befolyást gyakorolt történeti alakok életeseményeihez van fűződve. E nevek felmaradnak ugyan örökre a történelem könyvében, azonban méltó kegyelettel kellene azokat a neveket nekünk is megtisztelni az által, hogy városunk utczáit és tereit ezekről a nevekről kellene' elnevezni. Ez által mintegy városunk változatos történetének főbb vonásai örökre szemlélhetek lennének e város lakosai előtt, mind meg annyi eltör űlhetetlen betűi a lezajlott századoknak, melyekre hivatkozva a néptanítók csekély fáradsággal adhatnák át a mult történetét az egymás után következendő nemzedékeknek; más részről a történeti emlékek iránt nagyobb fogékonyság költetnék fel s> öntudatosabb és melegebb ragaszkodás szűkebb hazánk, lakó földűnk iránt, nemzetségről - nemzetségre. Majd eljönne aztán az idő