Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

A jövő programmja

— 3 5 () — rendezésével foglalkozó küldöttség már ezt előirányzatba is vette; vajha ne legyen ez egy a megbukott szép tervek közül! Nem lehet hallgatással napirendre térnem azon szomorú helyzet felett, melyben városunknak egy igen nevezetes kincse a „Sóstó-fürdő" van, mely országos névre volna hivatva, mint a Nyírség legkiesebb oáza, egyik gyógyhatású specialitása. FI vek óta csak pang és tengődik ez; nem csak magának a „Sóstót bérlő társulat*-na'k nem jövedelmez, hanem a lanyha kezelés miatt eddigi jó hirnevét is napról-napra veszti. A város alatt van s még sincs meg benne a kellő forgalom. A városi korlátozottabb viszonyok között élő honoratiorok úgyszólván végkép el vannak tőle zárva a fuvar rendkívüli drágasága miatt; a vidéki közönség sem keresi fel nagy kedvvel, mert nem találja fel sem azt az élvezetet, sem azt a kényelmet benne, mely ma már úgyszólván a legprimitívebb fürdőben is meg van. Szerintem elodázhatlan kötelessége a városnak? nem várva a szerződésileg hátralevő pár évet, kivenni azt a részvénytársaság kezéből, s vagy kőuttal kötni össze a várossal, amikor az omnibuszok által eszközölhető olcsó közlekedés megteremti a kellő forgalmat ; vagy lóvona t u v a s p á 1 y á t szervezni, mely a főutczákat, nagyobb forgalmú helyeket, termény-, zöldség-, sertés-piaczokat behálózva, a vasúti indóházat is a Sóstóval összekötné. — Magában a városban élénkebb pezsgést költene ez tél az ipar és kereskedés terén, de mindenek felett felemelné a „Sóstó" jövedelmét, oda emelné azt, hova a természet gazdag adományai által emelkedni hivatva van. . . S hogy a kimenetel még a mostaninál is kedvezőbb és kedvesebb legyen, a