Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

A jövő programmja

354 — múzeum. Ma idegen vendégeinket, kik városunk iránt érdeklődnek, nem tudjuk hova .vezetni, nincs mire rámutatnunk örömmel s büszkeséggel: ime ez mienk! Továbbá szóba kell itt hoznom azon erkölcsi tekinteteket, melyek a fent jelzett főczélt, leghathatósabban előmozdíthatják. — Félre kell vetni mindenek előtt azon felfogást, mintha városunk a megye nélkül, óhajtott módon megélhetne és boldogulhatna! Ápolni kell a város és megye közötti összetartozandóság érzését. Legyen városunk valóban szíve a vármegyének, mely együtt egy közös czélért dobbanjon, lelkesüljön a megyével. mely minden felé szétágazhassa a megyében a közművelődés, elöhaladás éltető elemeit, s viszont magába vonja, mintegy a visszér eke n az élet fenntartás tápanyagát. — Igyekezzék azon, hogy ipar, kereskedés tekintetében a vidék szükségeit ugv kielégíthesse, hogy a megye egy vidéke se gravitáljon e tekintetben kifelé. Általában tegye magát nélkülözhetlenné a vármegye közönsége előtt. Mindezek folytonos előrehaladás és tapintatos eljárás által érhetők el, miből még csak látszatát is ki kell zárni az elbizakodásnak, s azon erő mód nélkül való előtérbe tolásának, mely városunkban ugv szellemi, mint anyagi tekintetben kétségen kivül meg van. Komoly lépések teendők, mint emlitém, a város szépítése tekintetében! Előttünk van Debreczen buzdító példája, mely e tekintetben a helyzet magaslatára emelkedve, rohamos lépésekkel halad előre, s e miatt a nagy közönség osztatlan, kedvező figyelmét vonja magára, még azokat is meghódítja, kik a múlt tizedben tétlensége miatt kezdettek tőle elfordulni. A belterek mindenütt sétányokká lennének alakítandók és izlésteljesen rendezendők. A főbb utczákon