Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

V. KÖNYV - I. FEJEZET

bocsássa szabadon a polgármestert, mert különben nem tehet semmi intézkedést; azonban mindaz ideig nem engedett a kérelemnek, mig May Adolf egy kis jó sonkával egy czilinder szilva-pálinkával meg nem engesztelte. Csak miután eltávozott a 15—20.000 főből álló muszka-hadtest, lehetett látni teljes valójában a rémítő pusztítást, amit ezek különösen az éghető anyagokban elkövettek; azonban ez még könnyen elviselhető lett volna, nagyobb romlást hoztak ezek ennél a városra a ragályos ázsiai kolerában; egy napi ittlétük után 300 kolerás betegnél többet hagytak itt hátra s ezeknek sem élelmükre, sem gyógykezelésökre semmit nem hagytak, ugy hogy a városi elöljáróság Nikelszky Mátyást és Suták Sámuelt küldötte a hadtest parancsnoka után, kérvén őt, hogy ha már a betegeket ott hagyták, legalább adjon pénzt orvosságra s egyéb ellátására a betegeknek. A parancsnok rögtön küldött egy tisztet, ki a szükséges költségeket teljesítette ugyan, de fájdalom! már 4-én a város népe között is kiütött a kolera, s mihamar 30—40 halt meg naponta a rettenetes betegségben. Az itt maradt 300 beteg muszka közül alig maradt életben 2—3, a többi elpusztult, naponta 30—40 hullott el közülök, alig akadt ember, aki eltemesse, alig fogat, mely kihurczolja őket. A helyökön maradt s már emiitett tisztviselőkkel együtt nagy tevékenységet fejtett ki e szomorú körülmények között a derék Hatzel Antal. A fő muszka tábor után még mindig húzódott a társzekerek s hadi készletek hosszú sora, katonai fedezet mellett, ezek a határon át vonultukban a tanyai