Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

IV. Könyv: Az ujtelepülés és várossá alakulás kora. 1753–1847 - II. FEJEZET

— 222 — Ezen háborús zajban sem mulasztották el Nyíregyháza előre látó vezetői a város javáról gondoskodni. Ugyanis megnyervén Nyíregyháza a városi czimet és jogot, a miveltebb s előkelőbb lakosok fájdalmasan tapasztalva azon gyakori kellemetlenségeket, melyeknek mint adófizetők kitétetve voltak, arra törekedtek, hogy mivel részint a telepitési okmányokban bizonyos mérvű szabadalmak foglaltatnak, részint a városi jogot már tényleg gyakorolják; minden jogaik a felsőbb hatóságok által is elismertessenek. Már a telepitési patens levelekben kikötve volt, hogy a lakosok az egy arany fizetés mellett földjeiket szabadon bírhatják, továbbá, hogy idegenek beleegyezésük nélkül közéjek nem telepedhetnek; végre hogy az ö szokások, természetükhöz illő móddal adminisztrálhatják magukat; ennélfogva uri székek és saját módjuk szerint igazgatták a város ügyeit. Mindezekkel nem érte meg e szabadságra és teljes függetlenségre törekvő nép. Elöljárói buzdítására elhatározta, hogy a határnak egyik felerészét a Gróf Dessewffy családtól, örökbe vallás (perennalis fassio) mellett megváltja. A szándékot tett követte. A szorgalmas és takarékos lakosok nem riadtak vissza semmi áldozattól, csakhogy függetlenségüket biztosítsák. A Gróf Dessewffy családdal 800,000 váltó forintban egyels

r»"> zett meg először s ez összeget ki is fizette 1803-ban daczára annak, hogy ugyanezen évben Nyíregyháza ;i „bellica cassába" (hadi pénztár, hadi adó) 4630 frt 48 krt, a „domestica cassába" 4358 frt 24 krajczárt fizetett,') azonban az egyezség kötésekor Gr. Dessewffy Lajos még kiskorú volt. mihelyest azért a törvényes kort elérte protestatiot emelt a szerződés ellen, s ki') Városi levéltár. Megyei rendeletek jkönyve.