Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

III. Könyv: Bocskai-Bethlen-Rákóczy korszak. 1600–1753-ig. Első virágzás és hanyatlás korszaka - V. FEJEZET

— 187 — János „Hogenpecz" (sic) taxása. Az egész verekedésből csak annyi jön világosságra, hogy az ablakon belövöldöztek. aztán Néma Istvánt, ki a lövöldözést tette, megfogták és valószínűleg meg is ütlegelték, bár a tanuk egyezőleg csak annyit vallanak, hogy „verés micsodás esett rajta, micsodás nem, azt nem tudjuk."') Különben ez a tanúvallomás csak annyiban érdekes, hogy megtudjuk belőle, hogy ezen időben Pap János volt a görög kath. lelkész. 1745-ben a királyi dézmára vonatkozólag történik i7ir> vizsgálat az egész megyében. Nyíregyházán mindenek előtt kihallgattatik Kállay Sámuel jegyző, ki ugy nyilatkozik, hogy mivel ő csak egy év előtt jött ide lakni, nem tudja, hogy az előtt fizettek-e dézmát, csak annyit tud. hogy ezen esztendőben minden kényszerítés nélkül léptek a Nyíregyháziak a királyi dézma iránt egyezségre, a bárány dézmán kivül 48 rhenus forintban. Nemes Mihály kiró ellenben azt vallja, hogy Nyíregyházának azon része, melyben ő (a biró) lakik, soha emberek emlékezete óta királyi dézmát nem fizetett, meg volt azon részen (itt a fejedelmi birtok értendő) lakóknak a „dominalis" tisztektől parancsolva, hogy dézmát adni ne merészeljenek, sőt ha Buday László uram őket a dézma iránt szólítaná, felé se menjenek. Fintor István (providus gazda) szintén ily vallomást tesz a fejedelmi részre vonatkozólag, mig ellenben a báró Palocsay részre nézve azt vallja, hogv 30 fejős juh után 3 bárányt kellett adni, sőt ezek helyett jerkéket • kellett adni az elmúlt esztendőben, mivel azt monda „dézmás uram", hogy a méltóságos ') Lásd Szabolcsuiegye levéltára Fascic. 44, act. 439,