Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

I. RÉSZ - I. FEJEZET

— 12 történelem által ismert korszakok parányi araszai. — Hosszútörténet az, melyet a történelem előtti kor foglal magában, melyre némi fényt vetnek azon kezdetleges eszközök, melyek itt-ott az „őskonyhahulladékokból" a „barlangokból" és a földgyomrából előkerülnek. A régiség búvárok az emberiség életében három főkorszakot különböztetnek meg: a kő. b 1*o 11 z, és vas korszakot. A kőkorszakban ismét több kisebb korszakot vesznek fel, u. m. a „barlangi medve szakát", midőn a kihalt nagy ragadozók és vastag bőrűek maradványaival találtatnak az emberi csontvázak s durván kinagyolt kőeszközök. Ezen kor emberei hosszú fejű hatalmas alakok voltak. Az „irámgim szakát." Ezt jellemzi a hideg égallj követelte éjszaktáji bárány (fauna), az élesre vert kőfegyver, kicsiny, vézna alakú, de magasabb értelmiségü emberfaj; és csak ezek után következnek a későbbi k ő k o r o k, a Dán konyha hu 11 ad é k o k és sírkamrák, a régibb és ujabb c z ö1 öp épitmé 11 yek, a régibb kőrakások és br0nzkorszakok időközei, melyekben az ember már állatot szoktat kezéhez sat. Az első, tehát a legrégibb korból igen kevés emlék került még eddig felszínre Szabolcsmegyéből, mindössze egy két ős állat csontja, mely állatok már egy időben éltek a barlangi korszak embereivel; s egy pár durván kinagyolt kőeszköz. Azonban a későbbi korszakokból már vannak leleteink. A turai határban ugyanis találtatott egy darab obsidián, mely már az emberi kéz némi nyomait viseli, egy másik nagy darab obsidián pedig, a kis-kállói határból került elő.