Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

tek, mikor gyertya világ volt, megvacsoráltak és azután eltávoztak. Elnök: És mennyi ideig lehettek magánál ? Tanu; Mikor hozzám jöttek, sötét este volt, gyertyavilág volt, elkészítették a vacsorát, azalatt ott voltak, elvégezték a vacsorát, mindjárt köszöntek ós megvallom, nem tartóztattam, mert az a baj van a háznál. Elnök : Mégis mennyi ideig tartott ez az időzés 9-ig, 10 vagy 11-ig ? Tanu : Nem mondhatom, nem néztem az órát, nem figyelmeztem. Elnök : Sziiszmann Jakab ott volt-e ? Tanu: Sziiszmann, hiszem ott volt. Elnök : Kihallgatása alkalmával azt mondta, hogy nem emlékszik rá. Tanu : Most is csak ugy mondom, határozottan nem tudom. Elnök : A vizsgálatban megemlékezés történik arról, hogy önnél késő éjjel izraeliták, sőt hogy egész éjjel is világ lett volna. Tanu: Erre ki voltam hallgatva. Akkor is azt mondtam a vizsgáló biró urnák, hogy akkor az egészet meg tagadtam, hogy azokat az embereket soha többé nem láttam, sem előbb, sem azután, csak épen azon az egy napon szombaton és mikor a vizsgálatot bevégezték. Mi azt illeti, hogy gyertyát láttak, nem tagadom, mert egész esztendőben, egész éjjel ég nálam a gyertya, mint éjjeli lámpa. Elnök: Önnek még azon további kérdés is tétetett a vizsgálóbíró ur által, hogy van-e valami összeköttetése a helybeli rabinussal. Tanu: Igenis, kivoltara hallgatva. Elnök: És mit felelt? Tanu: Annyi emlékező tehetségem nincs, hogy mindjárt feleljek reá. Adjanak nekem időt, hogy micsoda tárgygyal van összekötve. Nem tagadom] hogy az oda való rabinussal jó ismeretségben voltam én is; mert valaha talmudista voltam; ezen a téren beszélgettünk egymással. Lehet, bogy e tárgyban lett volna köztünk beszéd; az is lehet, hogy valami Geschöftsangelegenheit miatt, később majd kiderül. Igen! azt nem is mondtam még. Yan egyetlen egy leányom, aki elérte azt az időt hogy férjhez kell adni. Hát csakugyan az oda való rabinus ajánlott egy fiatalt és az mondta, hogy ez a fiatal ember ekkor és akkor megesküszik vele. Én azt mondtam reá, hogy magam akarok meggyőződést szerezni mielőtt felhívnám a fiatal embert, hogy jöjjön, mert őt meg akartam látni. Hát igen, most felelhetek határozottan, mi volt a tárgy. El is jött a fiatal ember, volt ott, hanem azután abban maradt. Elnök: Hát a rabinusnak erre való üzenete vagy lev6le éjjel, vagy nappal jutott kezébe? Tanu: Azt hiszem, hogy inkább éjjel jutott nekem kezembe; mert valami oda való taligást fogadott és ez későn jutott oda. Mégis nem mondom határozottan, esküt nem tennék reá, de azt hiszem. Elnök: Tehát valószínű, hogy éjjel. És elindult-e mindjárt a levél vétele után ? Tanu: Nem mindjárt, csak jókor reggel; mert felszoktam jókor kelni, mint gazda, mentem jókor, de éjszaka nem. Elnök; Tehát az bizonyos, hogy a rabinus e tárgyban irt magának levelet és az is bizonyos, hogy maga bejött? Tanu: Igen is azon levél következtében. Elnök: É n ezen kérdést nem is tettem volna, hogy ha a védő ügyvéd ur azt előbb fel nem emliti; mert magára a dolográ lényegesnek nem tartom. Hanem midőn már most ezt kérdeztem, egyszersmind ki kell emelnem, hogy kihallgatása alkalmával nem ily határozottan beszélt; mert midőn ugyanazon kérdés tétetett hozzá, olyan nem emlékszem, nem tudom — feleleteket adott. Eötvös: Lichtman Mór! Elnök ur ő nagysága engedelmével én is fogok magához egy kérdést intézni, A vizsgáló biró arra a körülményre, hogy a helybeli rabbi Friedman magához egy levelet küldött, egy névtelen levélben lett figyelmeztetve, egy oly névtelen levélben, mely ha jól emlékszemaz órási postahivatalnál datummal volt ellátva, E levélben az foglaltatott, hogy a vizsgálóbíró nézzen utánna, mert a helybeli rabbi Friedmmann Károly, Hoskiszóvszki taligás által Lichtman Móriczhoz húsvét estve titkosan egy levelet küldött és arra alkalmasint felelet is fog küldetni. Ezen névtelen levélre a vizsgáló biró ur ezt jegyezte fel: »Ezen levél a vizsgálat meghiúsítására vonatkozik.« Ezen levélben volt-e valami,'ami a vizsgálat meghiúsítására vonatkozónék ? Tanu: Ez újság előttem. Nem tudok az egészről semmit sem. Én ki voltam hallgatva a vizsgáló biró ur által, és azt a kérdést intézte, hogy van-e ismeretségem a nyíregyházai rabbinussal; mire azt mondtam hogy igen, azután kérdezte, hogy micsoda levelezés van köztünk. Én azt mondtam, méltóztassék időt engedni, meglehet, hogy a rabbinus irt, de mindjárt nem emlékezem. Eötvös: A védbeszédnél fogok reflectálni. Elnök: Azt állítja Lichtman Móricz, hogy Wollnerre, ki ugy említtetik a vizsgálat során, mint koldus zsidó, nem emlékezik, hogy vele ebédelt volna; Wollner ellenben felemlíti, hogy annak az embernek, akinél ő ebédelt, a felesége egy kövér beteges asszony; ez alkalmasint, a maga neje lehet. Előadja továbbá Wolner, hogy egy öreg szakácsné volt a háznál, maga pedig erre azt feleli, hogy nem való, mert magának ellenkezőleg két fiatal cselédje volt. Tanu: Nekem rendesen csak fiatal cselédeim vannak; de azon rendkívüli esetben, hogy feleségem súlyosan beteg volt, kénytelen voltam, nem mint cselédet, hanem, mint kiadó aszszonyt meghívni egy t.-löki asszonyt, ki még most is nálam van. Feleségem, ki fürdőbe is ment, jobban lett későbben, és egy időre a löki asszony is elment; de most megint nálunk van. Ezt a löki asszonyt mi kiadónak nevezzük. Elnök: Mi a neve? Tanu: Perl a neve, más nevét nem tudom. Elnök: Az a Perl teljesített olyan dolgokat is, melyek a szakácsnő kötelességei ? Tanu : Igenis, némelykor. Elnök : Tehát maga azt mondta, hogy ez a nő felesége ápolása végett lakott magánál, de különben a konyhában az étel rendezése körül szokott résztvenni. Tanu: Hogyne, mert feleségem oly betegségben szenved, hogy néha hárman is jönnek; egyik ad hideg jeget neki és igy tovább, szóval mikor rá jön a nyomorúság, azon asszony mindenben segit, hogy a ház ne szenvedjen. Elnök: Neje most is beteg ? Tanu; Most is oly súlyos beteg volt, hogy járt hozzá több orvos is. Jobban volt ugyan már, de a mult héten megint két orvos volt nálunk; de meg is mondtam a feleségemnek, szedd össze magadat amint csak birod, hogy mint tanu megjelenhess, mert a törvénynek engedelmeskedni kell. Elnök: Itt van most is ? Tanu: A feleségem most is fekszik, de elmegyek érte s behozom. (Lichtmanné bejön). Heuman ügyvéd (Lichmannéhoz): Gyakran szokott megtörténni, hogy magánál koldusok vacsorán, vagy ebéden voltak ? Tanu: Csak annyit tudok mondani, hogy egy szegény, aki keresztül megy Eszláron, nem kerüli el a házamat. Heuman: Igen, de bemehet ugy futólag; de előfordult-e, hogy éppen vacsorára, vagy ebédre ment el oda ? Tanu: Hát ha olyankor jött valaki, mikor éppen ideje volt az ebédnek. Heuman: De nézze csak, az a koldus az egyházfinál volt beszállásolva; hogy jön tehát, hogy az magánál ebédelt? Tauu: Én nem adok szállást senkinek, ki arra vándorol, ott van rendes kvártélya. Heuman: És kosztot kegyed szokott adni ? Tanu; Hát rendesen hozzám jönnek, hogy lássam el. Elnök: Hát arra emlékszik-e vagy tudja-e, hogy ugyanazon napon vagy napokban a maga házától még más valakinek a községbe is vittek ételt 3 Tanu: Azt én nem tudtam, nem tudom, mert nem fordítottam rá soha figyelmet. Ha tiz szegény jön is hozzám, ha van mit annak íp osztok. Különben inkább tud felvilágosítást adni arról a cselédem, ha őt tetszik kihallgatni, mert én nem tudom, hogy mi történik a konyhában. Heuman: Félreértések és fölösleges kihallgatás elkerülése végett, még egy kérdésem van a tanúhoz. Nem Frenkl Haninak hivják azt a cselédet? Tanu: Igenis ugy hivják. Heuman: Be van idézve.