Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

rosszul bánik a cseléddel, mert ő igen jó asszony és mint gazdasszony rendesen bánik a cseléddel. Eötvös: Beszédes voltál-e Solymosi Eszterrel? Tanu: Nem voltam vele soha beszédes, mert ő gyermekleány volt, én cseléd voltam. Heuman: Az mondatott, itt hogy mikor a leányt elküldötte, visssza felelt, hogy nem akar menni. Elnök: Az mondatott, hogy nem felelt. Elnök: Peleit- e a leány vissza Hurinénak ? Tanu: Én nem hallottam semmit. Elnök: Csak Huriné hangját hallottad, mikor azt mondta: ma még háromszor is megjárhatod a falut. Heumann: Tehát csak ebből következtette, hogy nem akart menni. Elnök: Huriné! . . . (Huriné bejön) Eszteren kivül volt-e más cselédje is ? Huriué: Yolt igenis, most is van egy menyecske. Elnök; A kérdéses napon, mikor Esztert elküldte a boltba, szolgája oda haza volt-e ? Huriné: Nem volt oda haza, szántani volt. Elnök; Egész uap csak maga volt oda haza Eszterrel? Huriné; Igeu is egyedül voltam csak. Elnök: Küldött-e még azon napon más valakit házától a faluba ? Huriné: De hogy küldtem. Elnök: Nem is akart küldeni ? Huriné: Nem. Esztert sem küldtem volna, csak a maga akaratától ment, mert a menyecske nem ért rá. Elnök: Délután 3—4 ora közt volt-e magánál ekkor más valaki ? Huriné: Egy lélek sem. Elnök: Ez a fiu azt állitja, hogy ugyan azou napon délután három óra tájban, hallotta, hogy maga ekként szólt valakihez : elmehetsz még Ó-faluba háromszo. is, megjárhatod még estig az utat. Huriné: Én ezt senkihez sem mondtam, akkor a gyermek keresésére indultam, mert hát csak vártam, csak vártam, de már nyughatatlan voltam'. Elnök; Megmarad állítása mellett, hogy azt mondta. Hatalóczky; Ugy mondta. Huriné: Én ben beszéltem a házban a kis leánynak, Láncy Gáborné az élő eme szavamra. Elnök: Mikor mondta? Huriné: Annak a kis leánynak mondtam, Eszternek, ő bent a pitvarban volt, én meg a házban, de a házajtó ki volt nyitva: hát lehetett hallani. Elnök: No igaz, de akkor megint az a különbség áll elő, hogy amint Hatalóczki mondja, az délután 3 órakor volt. Huriné: Az nem lehetett több — alásan esedezem tek. törvényszék — mintegy 8 óra tájban. Mert a paraszt ember meg nem várja a rendes früstököt és akkor még nem früstoköltünk. Elnök: De azt állitja Hatalóczky, hogy ez a beszéd kivül volt az udvaron. Hatalóczky: Azt nem tudom kivül volt-e az udvaron, de a szózatot hallottam. Elnök: De a szózat egészen másként hallatszik szabadban és másként belül. Hát neked mikép tünt fel, hogy a pitvarban beszél-e valaki vagy nem? Hatal.: Én nem láttam egyiküket se, csak a szózatot hallottam. Eötvös: És hány órakor? Hatal.: Három óra tájban, de nem mondom biztosan. Eötvös: De délután volt az bizonyos? Hatal: Igenis. Elnök: A Huriné pitvarához milyen messzire lehetett az hely, ahonnan ezt a szót hallootad? Hatal.: Nem nagyon messzire. Elnök: Nem tudod megnevezni ? Yolt-e annyira mint a milyen hosszú ez a terem? Hatal.: Ennél valamivel talán messzebb volt, mert egy kis ut vezet el tőlünk és attól rézsunt van a Huriné háza. Elnök: És haragos volt a szó ? Hatal,: Csak olyan közönséges volt, nem szokott kiabálni. Csak épen mint rendes gazdasszony szokott beszélni. Huriné: Én nem szóltam ki ezt a szót. Székely ügyvéd: Huriné ! nem küldte maga Esztert még egyszer festékért? Huriné: Soha se láttam többet, már 3 órakor keresésére iudultam. Elnök: Mehet. Következik Frenkel Sámuel. Scharf József: Alásan esedezem, tek. törvényszék ! mielőtt a tisza-eszlári tisztelendő ur el fog innen távozni, és Lengyel Istvánné, én kérném a fiamat ide szembesiteni egy kérdésre. Elnök (Frenkelhez): Frenkel Sámuelnek hívják? Tanu; Igen. Elnök : Mint tanura történt hivatkozás, hát ki fog kérdeztetni kir. törvényszék előtt, és mint ilyet figyelmeztetem, hogy a való, igazságot tartozik előadni. Frenkel Sámuel 75 éves izraelita, született Eperjesen, nős, gyermekes, eszlári lakos, munkát vállal ha kap, különösen, ha küldözgetik valahova, eljár benne. Kis birtoka is van, melyet megmunkál, emlékszik arra a napra, midón beszélni kezdték, hogy Solymosi Eszter eltűnt. Elnök : Mely napra esett az ? Tanu : Szombatra. Elnök : Mikor volt az ? Tanu : Tavaszkor. Elnök: Mikor tavaszkor ? Márcziusban, áprilisban, májusban ? Tanu : Áprilisban kellett lenni. Elnök : Hát azt tudja-e, hogy a keresztények, vagy az izraeliták húsvétja előtti szombat volt-e ? Tanu: A zsidó húsvét előtti szombat volt. Elnök : Mivel töltötte azon napot ? Tanu : Voltam a templomban, onnan haza mentem, ebédeltem, imádkoztam. Élnök : Járkált a faluban ? T.^nu : Estefelé ozsonakor, négy óra felé mentem ki egy kicsit, O-falu felé. Elnök: Maga hol lakik? Tanu: Újfaluban. Elnök: Találkozott-e Huri Audrásnéval? Tanu; Találkoztam. Elnök: Milyen időtájban? Tauu: Négy órakor,vagy négy után egy fertálylyal,vagy később. Elnök : És beszélgettek együtt ? Tanu: Igen ő ment, éu is mentem. 0 nekem köszönt, én visszaköszöntem és kérdeztem: hová megy szomszédasszony? Azt mondta:, megyek a faluba, már másodszor beküldtem a leányt festékért, ,nem tudom hol van oly soká. Ezzel kissé haragosan ment Ó-Faluba, én pedig hazafelé mentem. Heumann ; Hol találkoztak magok ? Tanu: Az uton. Heumann: A templom körül? Tanu; Kissé errébb. Heumann : A gát közelében ? Tunu: Nem a gát közelében, erre Újfalu felé közelebb. Heumann: Nem azt mondta magának Huriué; másodszor megyek a leányt keresni? Tanu: Igenis ugy mondta. Heumauu: Maga azt mondta előbb, hogy igy inoudta : másodszor küldtem a leányt a boltba. Tanu; Igenis azt moudta: másodszor küldtem a faluba a leányt és megyek keresni. (Mozgás a közönség körében.) (Bevezettetik Huri Andrásné.) Elnök: Találkozott-e maga ezen emberrel (Frenkeire mutatva) akkor szombaton, mikor Esztert kereste ? Frenkel: Nem értettem én akkor teheneket. Huriné: Olyan igaz, minthogy Isten felettünk van, azt kérdeztem, csak egy tehene van ? azt mondta, igen, mert a másikat eladtam. Elnök: Azután nem beszéltek többet? Frenkel: Nem kérdeztem a festék miatt ? Huriné: Nem volt kérdezni, mert nem mondtam, hogy hová megyek. Frenkel: De én kérdeztem. Huriné: Nem kérdezte. Nem jut eszembe, hogy éu azt megemlítettem volna. JU-^i^ Elnök: Hát az anyáról beszélte-e vele valamit? Huriné: Nem. Elnök : Tett-e említést arról, hogy küldte-e be a boltba vagy sem ? Huriné: Nem mondtam neki semmit, nem jut eszembe, mert ha a gyermeket emiitettem volna, akkor lett volna a festékről szó.