Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

58 többségre vergődött hitfelekezet, mióta a világ fennáll, soha sem volt fanatikus. Fanatikus volt igen akkor, midőn még többségre nem vergődött, mikor elnyomatott volt, vagy midőn belső ösztön folytán, hogy saját hitét másra ráerőszakolni kívánta, igenis fanatikussá lett. Igy volt a török, igy volt minden vallás, mely kezdődött, igy voltak a husziták. Ha a hatalomra jutott muzulmán nem tűri, hogy meggyalázzák, ez nem fanatizmus, ez önérzet. Mondom, nagyon sajnálom, hogy Friedman t. védő ur azon térre lépett, hogy a vádlót a váddal összekeverje. Bedig az igen tisztelt ur körülbelül akként cselekedett akkor, midőn tőlem azt kérdezte, hogy hát ki fizet engem, hogy én itt vagyok ? Köszönettel veszem, neki ezen kérdését, mert ebből a logika szerint következtetve, bizonyosságot találok abban, hogy ő igenis azért van itt. Én azonban az igazságot hiven kénytelen vagyok kijelenteni, hogy itt vagyok, igenis ügyvédi eskümhöz képest itt vagyok azért, mert ez a szegény asszony hozzám fordult. Fordult többekhez is, állhatnának itt érdemesebbek is, csakhogy azok véletlenül országgyűlési képviselők levén, nem lartották helyesnek, hogy ilyen magas, diszes állású ember ide jöjjön akár a vád, akár a védelem tekintetéből és magát érvényesítse. De biztosithatom az igen t. védő urat, hogy nem vagyok itt akár busás, akár bármily néven nevezendő ügyvédi dijakért; hanem, mint mondtam, itt vagyok lelkem sugallatából, kötelességérzetből. És most, midőn a dolog természetes rendje szerint igen t. kartársam Funták Sándor előadásával kell mindenekelőtt foglalkoznom, ki daczára annak, hogy azt mondta, hogy itt a vérvád tiszta nevetség, miszerint dajkamese, nem más, mint vénasszony pletykája, maga többet mint egy órát, Friedmann igen t. kartársam pedig legalább két órát beszél ugyan e tárgyban. Én talán meg is elégedhetném azzal, hogy azon semmiségnek, mely felett ily nevezetes embereknek 3 óráig kell beszélni azért, hogy megkísértsék semmivé tenni azt, a mit igénytelen magam talán 5 perez alatt elmondottam, nagy dolognak kell lenni, tehát ugy is van. Igen, t. kartársam Funták, hogy egyszerre tönkre tegye azt, amiket bátor voltam előterjeszteni, hogy hitelét vegye szavaimnak, nagyon helyesen argumentált és azt mondta, hogy mit beszélsz te itt, hiszen — gondolom ilyenformán fejezte ki magát — nagy mesteretek Rohling Ágoston »Antworten an die Rabbiner« czimü könyvéhen önmaga agyonüti vádatokat, hogy ez mind hiábavaló vád. Tökéletes igaz, hogy ha az igy volna, elfogadnám igen t. védő ur nézetét és nem találnék semmi más képzelhető indokot; az elkövetett gyilkosságra nézve a vádat feladnám. Dehát véletlenül nincs igy, mert éppen ezen általa elismert Rohling Ágoston itt sajátkezű levelében azt mondja, hogy miután a közönség félrevezettethetnék azon munkám által, melyet ezen czim alatt: »Antworten an die Rabbiner« irtam, kijelentem, midőn ma is megerősítettem azt, hogy a Talmudbau oly helyet, mely a vérvád igazolására szolgálna, nem találtam, ezzel korántsem mondtam, hogy a zsidó irodalomban egyáltalán nem létezik, sőt állítom, — és itt megnevezi azon könyveket, melyeket kútfőnek idéztem, — hogy igenis azokban benne foglaltatik. Eötvös : A vérvád ? Szalay: Igenis, én nem állítom ezt pusztán a világba kiáltozva, hanem igenis kész vagyok minden pillanatban esküt tenni arra, hogy valamint amit állítok, könyvekben foglaltatik, valamint ami ott benne foglaltatik, hiven fordítottam lo. Ugy hiszem ezutáu, miután a t. kartárs ur maga is beismerte, hogy itt tekintélylyel állunk szemközt, be fogja ismerni, hogy ez tökéletesen helytelen. Annál is inkább, mert tökéletesen elismerem Eötvös igen t. védő ur tegnap ép ez iránybn tett megjegyzésének helyességét, hogy a vallás alapját Mózes 5 könyve képezi és ebben miután azt csak mi ismerjük, elő nem fordul. Tökéletes igaz, csakhogy igen t. védő ur elfelejtett valamit; elfelejtette, a mit Friedmann igen t. védő ur néhány nappal azelőtt mondott, azt t. i., hogy a vallásának alapja Mózes 5 könyve és a mi abból levezettetik. Hogy mi vezettetik le, azt az általam hivatkozott könyvek mutatják és hogy joga van a levezetésre, azt mutatják a Talmud számtalan helye, melyből ismét ősszevágóan azzal, a mit Friedmann igeu t. védő ur mondott, minden rabbinak hatalma van arra, hogy törvényeket alkosson, mintha maga Mózes \olna. Ha ezekre egyszerűen az mondatik, nem ugy van, s hogy én mutassam meg a helyeket, arra azt feleltem, hogy van lehetőség, hogy megmutassam. Azonban ugy vagyok meggyőződve, hogy a próbának nem ennek kellene lenni. Mondjon az én vallásomra vonatkozólag nekem valaki valamit, a mi az igazsággal meg nem egyez; hivatkozzék részre, szakaszra: én azt nem fogom neki mondani, hogy mutassa fel azt a könyvet, melynek nálam kell lenni, hanem azt, hogy tessék olvassa, ám itt van. Azt mondják, hogy századok előtt készültek ezek a könyvek; hát én megengedem, hogy századok előtt irták, de, hogy 1868-ban és 1880-ban, tehát ezelőtt három évvel újra átvizsgált könyvek azért nyomattak volna, hogy azok a zsidómuzeumokban szerepeljenek, azt már sem én, sem más el nem hinné. De még tovább ment Funták Sándor t. védő ur, ő a pápai brévékre is hivatkozott és ha nem csalódom, Gergely pápát emlegette. No hát ez épen olyan bréve, mint amelyet hirdetgettek, nem oly nagyon régen, nem tudom, talán ez esztendő vagy a mult esztendő végén. Hirdették, mintha a vallásomnak látható feje, a mostani pápa ő szentsége adta volna ki, pedig ő ezt i soha nem adta ki, ép ugy, mint Gergely pápa nem; tökéletesen igaz, hogy IV. Incze pápa 1247-ben julius 5-én adott ki egy ilyen brévét, és ha t. kartársam ezt már felemiitette, ugy nem lett volna szabad itt megállani, hanem el kellett volna mondania, hogy ez a pápa akkor Lyonban számkivetésében és végszükségében a zsidókhoz folyamodott. Egyik felől kereslet, pénz, másik felől a bréve; és az egyezség csakugyan létre jött Istennek nem igen nagy dicsőségére. És hogy ez igy van, azt bizonyitja Barnius történetiró, de ha kartársam azt mondaná, hogy a történetiró azt Írhatta, ami neki tetszik, ugy bizonyitja ezt Gergely pápának »Epistola ad omnes princzipes« czimü körirata, amelyben igen élesen jellemzi Incze pápának eljárását. Eötvös t. kartársam még czáfolatába is bocsátkozott azon egyes történeti tényeknek, melyeket én felhoztam és kettőt ragadt ki a többi közül. — Az egyikben a bazini grófot, ez volt a biró abban az esetben, a másikban pedig a damaskusi esetet emlegette. Én ugyan e dolgokkal soha sem foglalkoztam, de köztudomású dolog, hogy épen a csoutképződés tana ma még nem tudomány, hanem igenis a tudomány legkezdete, midőn egynehány speczialista rávetette magát, és midőn dr. Scheuthauer is beismeri, hogy abban ő nem tudós. Méltóztassék összevetni dr. Scheuthauer itteni beszédét, irva beadott véleményével. írásban januárban azt mondja, hogy egyátalán nincsenek tapasztalatok arra nézve, hogy vájjon tesz-e a csontok fejlődésében különbséget a nem. Most hallott nyilatkozatában pedig határozottan kimondja, hogy igen is tesz különbséget, sőt az ujabb tapasztalatok szerint azt is megtudná mondani, hogy az a csont, melyet látott 1472 évestől való. Köszönöm én az ily tudományt, az a tudomány, mely három hónap alatt annyira változik, az nem tudomány, az képzelődés. Nincs jogom kétségbe vonui, hogy az igen tisztelt védő ür, mint maga mondá, azon szempontból indult ki, hogy a t.-dadai hulla csakugyan nem Eszter hullája és e tekintetben látva hiányait az eredeti látleletnek, mely a szemlekor felvétetett, körülnézett, tekintélyekhez fordult és ezekkel közölte dolgát. Hát ha a t. védő ur csak az igazságot kereste, kérdem, hogy a közegészségügyi tanács nagytekintélyű) tagjának dr. Kovácsnak véleményében miért nem nyugodott meg akkor, midőn az dr. Trajtler és társainak véleményét megerősíti ? Igen nagy fontosságú volna a védelem szempontjából, ha igaz lenne az, a mi annyiszor elmondatott, hogy az előrehaladott rothadásnak egyik majdnem egyedül biztos bizonyítéka az, hogy az agy folyó állapotban találtatott. Megengedem, hogy ugy lenne, ha véletlenül éppen dr. Scheuthauer itt ki nem nyilatkoztatja, hogy ez csak azon esetre áll, ha bebizonyittatik az, hogy azon hulla már 79 napon át a vizben volt; mert ha ez be nem bizonyittatik. ha az derül ki, hogy ezen hulla kevesebb ideig volt a vizben, akkor az agy nagymérvű rothadása betegség következménye is lehet. Hogy ily bizonyítékkal lehessen ezen szegény feláldozott leány azonosságát bebizonyítani, ennél megvallom, még inkább elhiszem azt, hogy az igen t. tudós tanár ur inkább megtudja egy csontból határozni, vájjon az Napoleon históriailag ismeretes fehér lovának vagy pedig egy budapesti konfertáblis gebének csontja. Mondom, inkább ezt hiszem el, mint okoskodása folytán elhigyjem azt, amit oly páthosszal mondott, hogy a hulla mégis Eszter vala. Eötvös Károly védő ur szónoklatának egész erejével felhívott minket arra, hogy az agnoszkálásnak égyik főmódja az

; hogy az agnoskálandó hulla ruhájában legyen, mert szerinte a