Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

53 Irtassék ki valamely népből vagy nemzetből a védelem jogának szentségébe vetett bit, legyen közzsákmánynyá ez az intézmény, mely a maga szentségében ép oly magasan áll, mint maga az igazságszolgáltatás, és mely sokszor a vádlottaknak utolsó menedéke, akkor majd meglássa magánvádló, nem igazságszolgáltatás lesz többé azon népnél, azon nemzetnél, hanem a szenvedélyeknek gonosz, embertelen, becstelen és szenynyes játéka. Akkor nem a birónak a lelkiismerete szabja meg az igazságot, hanem a felzaklatott tömegek szenvedélye és akkor nem lesz a kérdés, hogy ami az enyém, az az enyém maradjon, és ami a tiéd, az legyen a tied, hanem akkor az lesz a megoldás, hogy a mi a tiéd, az legyen az enyém, és ha ez nem megy sima kézzel, megy gyilokkal és üszökkel. Voltak idők nemzetünk történetében, midőn a védelem joga megszorittatott, de azok az idők szomorú idők voltak. Legjobb hazánkfiainak kihullott vére jelzi azokat a nyomokat, amelyek azon idők emlékezetéhez vezettek, és itt egy lelkiismeretlen izgató tömeg nem irtózott vissza attól, hogy magát a védelmi jog szentségét megtámadja, nem azt mondta — még a támadás is álnok volt — nem azt mondta, hogy a védelmi jogot korlátozni kell, hanem amely bűnnel alaptalanul vádolta a vádlottakat, azon bűnténynek minden utálatát akarta reá kenni magukra a védőkre, és nem volt ember, aki ne bántalmaztatott volna a gyanúsítások legundokabb nemével, a megvesztegetéssel. Azon sajtó előtt meg volt vesztegetve a tudománynak, a közéletnek minden bajnoka. Azon sajtó előtt a nemzet képviselő testületében is alig volt már 50 ember, aki nem a zsidók zsebében lett volna. — Hozzászóltak a kérdéshez nagy elmék, nagy jellemek, korszakunknak fényes büszkeségei: Renan, Hugó Viktor, Kossuth Lajos, és ha nem mondta is ki nyíltan a sajtóban, mert talán nem merte ; de terjesztette némely antiszemita a nép közt még azt is, hogy egy Renan, egy Hugó Viktor, egy Kossuth Lajos is meg vau a zsidók által vesztegetve. Idáig fajult el az az eszme és az az irány. Nem ? sem eszme, sem irány. Egyszerűen csak buta szenvedély. Idáig fajult el, hogy nem volt előtte már semmi szent sem. De meg volt ennek a maga czélja, meg volt ennek a maga rendezete. Gzélja volt terrorizálni a birákat, czélja volt terrorizálni a vizsgálat közegeit, czélja volt terrorizálni a sajtót, hogy a terrorizmus terhe alatt minden féktelenséget el lehessen követni a zsidók ellen, hogy Eszláron ki lehessen fosztani a templomukat, beszennyezni szentségüket és az ország minden ^részében piszkolni, a gyűlölet, a megvetés sarába letiporni lehessen őket és az ország egyik-másik részében éjjelnappal neki lehessen rontani a holtaknak, hogy ki lehessen azokat rabolni. Ez volt czélja s e terrorizmus ezen napjaiban folytattatott a vizsgálat tovább, uj rituális gyilkosságot akartak készíteni, nemcsak világosan benne van a hivatkozott végzésben, banem amint védőtársaim és barátaim nem egyszer hivatkoztak rá, azért lett a peéri akta is megszerezve. De megszerezve nem lett a törvényes ítélet, nem az első, másod és barmadbiróságok ítélete, mely legalább hű képét nyújtotta volna annak, hogy milyen bolondság történt akkor. Nem az, hanem megszerezve lett egy szegény együgyű lelkipásztornak a maga beata szimpliczitásával matrikulába bevezetett képzelődése. Az u. n. peéri rituális gyilkosságról az lett megszerezve, hogy kirívó színben legyen feltüntetve a rituális gyilkosságnak történeti bizonyossága, de nemcsak ez, hanem beküldetett ide a vizsgálóbíróhoz — mert a vizsgálóbiróság, itt megjegyzem, nemcsak minden szennyes feladás letéteményesének tekintetett, s azért örömmel jöttek ide névtelen levelek, és a rituális gyilkosságra vonatkozó felvilágosítások. Beküldetett ide gondolom a budapesti postáról a reczeptum, hogyan kell készíteni kóser lisztet, és hogyan kell készíteni az áldozó lisztet keresztény szüzek vérével. Itt van a vizsgálati iratokban az iratjegyzék 90 tételszám alatt s abban a következő foglaltatik; nein olvasom el mind, mert a tek. törvényszék becses figyelmét nem akarom ily haszontalansággal fárasztani. Az áldozó liszt készítése ártatlan keresztény szárított vérével történik. Rendesen szüzeket választanak a talmudnak azon tana szerint: »az eretneknek — kereszténynek — legjobbikának vedd vérét!« Az igaz, hogy ez a talmudban nincs. »A jelenlevők a vérből haza is visznek, mivel a küszöb körül a falat befrecskelik, mi tekintélyöket növeli. Az áldozatot összedarabolják, kiki egy részt elás, vagy más módon eltünteti.« íme ilyet küldtek ide a vizsgálóbiró úrhoz s az rávezette »figyelembe vétel végett a vizsgálati iratokhoz tétetik.« S nemcsak figyelembe vétel végett, hanem amint fel lett az már egy alkalommal olvasva, a vizsgálati iratoknál egy végzésben világosan kimondja, hogy mindinkább világossá válik, hogy Solymosi Eszter holttestét is eldarabolták és különböző helyeken ásták el. És e nézethez hozzájárul a főügyészi helyettes. Pedig miért nem vált az eldarabolás bizonyossá? Látta valaki? Nem! senki. Mondta valaki, hogy megtalált egy darabot? Nem, nem abból egy morzsát sem. Hát mire alapította a vizsgálóbiró azt, hogy szétdarabolták? Itt van a reczeptum, hogy az áldozatot szétdarabolják és abból ki-ki elás egy darabot. De még ez sem elég jellemzésére a vizsgálati eljárásnak és azon szemnek, mely a vizsgálat közegeit vezérelte. Egy esetet mondok el a vizsgálati aktákból. Nagyon ajánlom a magánvádló urnák is. Tanulmányozza azokat, mert sok tanulság van azokban. Ezt a szerencsétlen vádlottat, Braunt egy napon elfogják, házkutatást tesznek nála, és találnak nála egy kis papirosban valami vörös port és arra rá van irva: »Krachmetblüh.« A vizsgálóbiróság és közegei a szót nem értik, Ballagi szótárában nem találják, a Talmudban hiába keresik; nézik a port, szine veres, csaknem mint a vér, szagolják, Ízlelik, bizonyosan keresztény vérnek, szűz lány vérének kell lenni, megkérdezik a gyógyszertárost, mint szakértőt, mi lehet ez, és hogy csinálják, és hogy árulják-e ezt a gyógyszertárban, mert Braun kihallgattatván, azt mondta, hogy ez vércsillapitó, elszállító por és a gyógytárban árulják, ő is ott vette, de neki, a sakternek el nem hitték. Megkérdezik a patikában, a patikárus mond jól vagy rosszul, de neki sem hisznek, hanem íelküldik a port az országos művegyészhez, megkérdezve mi ez, hol veszik, miből készül, mi a neve, mit jelent, mire használják. És ott van az iratok mellett dr. Felletár Emil orsz. müvegyész véleménye, hogy az bizony nem egyéb, mint gyanta, hozzátörve, valami olyan formaszerü, amivel a czigány a hegedű vonóját keni. (Derültség.) Veres azért, mert olyan a természete, hogy veres. A neve Drachenblut, a gyógyszertári neve Sanguis draconis. És hajdanában és most is használják sebzések alkalmával a vér ellállitására. Igaz, hogy a vizsgálóbiróság nem sietett ezen orsz. müv.egyészeti véleményt a hírlapokban köztudomásra hozni; mert a magyar nemzet, a mi jó magyar népünk, bármiként izgassák és gerjeszszék fel benne a szenvedélyeket, anynyira még sem izgatható, hogy józan eszét egészen elveszítse, hogy mikor ily komikumot lát, észre ne vegye, hogy miként komponálta a vizsgálóbiróság a rituális gyilkosság egész meséjét. Névtelen levelek, mint depozitumok találtattak a vizsgálóbiróságnál. Az orosi postáról bejelentik neki — és ez jellemző, hogy hova tévedtek el az elmék, — hogy a nyíregyházi rabbi levelet irt Lichtmannak s hogy ezt a levelet taligás vitte ki. Hogy levelet irjon a rabbi Lichtmannak és ezt taligástól küldi ki, ez nem valami feltűnő dolog. Ehhez joga van minden embernek, sőt arra is joga van, hogy a levelet valami Kostyisovszky nevű nyíregyházi taligástól küldje el. — Ugy de azt nem nézi a vizsgálóbiró, hanem megidézi a taligást s egyenesen kérdi, hogy : »Igaz-e, hogy levelet vittél Eszlárra Nyíregyházáról,« és mindjárt megejti e tárgyban a vizsgálatot. Felolvastatott itt az iratok közt egy névtelen levél, amely Solymosi Zsófihoz intéztetett ugyan, de a vizsgálóbiró miniszteri tárczájában nyert elhelyezést, amely szerint a holttest ott van a sakter pinczéjében; abban a pinczében van egy boros hordó, az alatt a földet feli kell ásni és ott egy második hordóban megtalálják a holttestet. Erre a főügyészi helyettes előterjesztésére elrendeltetik a vizsgálat; kimennek Eszlárra, a színhelyre, ugy de ott a sakternél pincze nincsen, tehát abban hordó sincsen. Ekkor keresik, hogy kinél van pincze. Szüszmannál van. Tehát ott keresnek holttestet. Az eszlári plébános névtelenül feljelent egy hernádnémethi zsidót. És miért ? Talán felségárulást követett el ? Nem; hanem azért, mert az korcsmáros és szálló vendége volt az éjszakán. És egy plébános, az Isten felkent szolgája teszi ezt, kit még a papi fogadás is eltilt attól, hogy. ezt tegye. Még a papi szentséget sem tisztelte, csakhogy a zsidóság ellen ily dolgot mivelhessen. Feljelentést tesznek Mármaros-Szigetről valami Kaban és Kalpert nevü, állítólagos milliomos zsidók ellen és a huszti rabbi ellen. A feljelentések itt vannak az iratok közt 151. szám alatt. Még Ausztriából is, Grosz-Pavlovitzból jelenti egy jámbor 14